Olykor-olykor mindenkinek kell egy szívet melengető mese, karácsony közeledtével pedig különösen. Ha pedig a 2009-es Kells titka társrendezője és a 2014-es A tenger dala animációs részlegén is dolgozó Nora Twomey jegyzi az alkotást, alighanem sok ínyenc animáció-fogyasztó kapja fel a fejét.
A holdra szállás meg sem történt, Kennedy elnököt az amerikai kormány gyilkoltatta meg, a repülők kondenzcsíkjában lévő kémiai anyagokkal mérgezik az emberiséget, a világot pedig gyíkemberek, illuminátusok és más titkos társaságok irányítják a háttérből: mindenki találkozott már a felsoroltakhoz hasonló, az egészen hihetőtől a minden valóságalapot nélkülözőig terjedő összeesküvés-elméletekkel. Egy pillanatra függesszük fel a kételyeinket, és játszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezek egytől egyig mind igazak lennének? Ha ezzel megvagyunk, akkor képzeljük el, hogy mekkora meló lenne mindezt titokban tartani? Erre a koncepcióra épít a Gravity Falls alkotóinak új animációs sorozata, az Inside Job.
Az animáció egy meglehetősen időigényes és költséges művészeti forma, és ez hatványozottan igaz a stop motion technikával készült alkotásokra. De ha jól csinálják, akkor a végeredmény önmagáért beszél: ahogy az élettelen bábok megelevenednek a szemünk előtt, az maga a varázslat. Éppen ezért amikor egy olyan veterán rendező, mint Henry Selick (Karácsonyi lidércnyomás, James és az óriásbarack, Coraline és a titkos ajtó) több mint egy évtizednyi kihagyás után egy új filmmel tér vissza, arra mindig érdemes odafigyelni. Lássuk hát, hogy sikerült a Jordan Peele-lel (Tűnj el!, Mi, Nem) közösen készített Wendell és Wild!
Amikor annak idején a Star Wars-os alkotások átváltottak az animációs formára sokan ellenszenvvel viszonyultak hozzájuk. Azonban ahogy telt az idő a közönség egyre inkább megkedvelte ezeket az alkotásokat. Persze megvannak a maguk hibáik és egyesek továbbra is elvből nem nézik ezeket az alkotásokat. Viszont akárhogyan is áll ezekhez az alkotásokhoz az ember, azt mindenképpen el kell ismerni, hogy ezek a kvázi mesék igenis hozzátesznek a Star Wars világához. Ennek pedig ékes példája a Tales of the Jedi, avagy magyar címén a Jedihistóriák.
Halk megjegyzés: a fordítók ezúttal sem voltak a helyzet magaslatán (szemforgatós emoji).
Ki hitte volna, hogy az utóbbi évek egyik legjobb animációs sorozata egy ősember és egy T-Rex furcsa párosáról fog szólni? Pedig ha valaki, akkor Genndy Tartakovsky (Dexter laboratóriuma, Szamuráj Jack) képes rá, hogy egy ilyen történetből kihozza a maximumot. A Primal jött, látott és győzött, minden fontosabb díjat besöpörve, amit egy animációs sorozat megkaphat, a közönség rajongásáról nem is beszélve. Az első évad cliffhangerrel végződő utolsó epizódja után egy pillanatig sem volt kérdéses a folytatás. De vajon megmaradt-e a lendület, vagy a második évadra elfáradt a kőkorszaki kaland?
2020 decemberében a lengyel CD Projekt RED videójáték-fejlesztő vállalat végre hosszas huza-vona után megjelentette legújabb nyílt világú játékát, a Cyberpunk 2077-et. Minden játékos tűkön ülve várta a megjelenést. Megannyi kedvcsináló, játékmenet-videó és Keanu Reeves cameo után végre kezünkbe vehettük, és elmerülhettünk a hatalmas, bűntől rothadó világban. Azonban a játék közel sem volt kész a megjelenésekor, és a számos játékmenetet tönkretevő bug hamar lelombozta a lelkesedést. Azonban ez nem szegte kedvét az animátoroknak, hogy a Netflix számára készítsenek egy lendületes, a játék világát alapul vevő animét. Kibervereket beizzítani, jön a Cyberpunk: Edgerunners (2022)!
A Netflix idén nem kis fába vágta újra a fejszéjét. Videójátékot vászonra adaptálni nem egyszerű feladat. A filmes műfaj egyes korlátai miatt (mint például a játékidő vagy a futó projektek melletti szűkösebb keret) számos buktató állhatja az útját egy ilyen produkciónak. A streaming platform 2022-ben a japán piacvezető Bandai Namco Entertainment videójátékos megavállalat egyik húzócímének történetét kívánja tálalni. A Tekken: Vérvonal című animációs sorozat talán képes lesz egy kicsit kiemelni a címadóját a filmes adaptációk bűzlő mocsarából.
Pár hete gyanútlanul böngésztem a napi posztjaink, amikor rátaláltam a Luck poszterére. Azt tudni kell rólam, hogy amikor szembejön velem valami, ami tetszik akkor addig megyek, amíg a lehető legtöbb információt megtalálom róla. Körülbelül fél perc kellett és már néztem is az AppleTV+ múlt héten debütált filmjének kedvcsinálóját. A látvány és a történet azonnal magával rántott, már csak azért is mert teljesen szokatlannak találtam, hogy pont egy fekete macska az egyik főszereplője egy szerencséről szóló alkotásnak. A trailerek viszont elég becsapósak szoktak lenni, így utána kellett járnom, hogy vajon milyen is lehet ez az animációs film.
Miután Genndy Tartakovsky 2017-ben méltó módon lezárta kultikus sorozatát, a Szamuráj Jacket, mindenki arra volt kíváncsi, hogy mivel fog legközelebb előrukkolni a Cartoon Network egykori fenegyereke. De arra valószínűleg kevesen számítottak, hogy ez egy rendkívül brutális, anakronisztikus eposz lesz, amiben egy neandervölgyi ősember és egy Tyrannosaurus közösen küzdenek a túlélésért. A Primal jött, látott, és győzött, a premierje óta eltelt időben pedig már öt Emmyvel és két Annie-díjjal lett gazdagabb. Az alig két hét múlva érkező második évad előtt nézzük meg, hogy miért egy igazi mestermű Tartakovsky új animációs sorozata.
Vannak olyan alkotások, amelyek sokszor úgy kapnak valamilyen és válnak ezáltal valamiféle franchise-á, hogy igazából azt az ég egy adta világon semmi nem indokolja, leszámítva persze bizonyos anyagi érdekeket. Ugyan kétségkívül vannak olyan franchise-ok, ahol minden alkotás egyfajta azonos színvonalat képvisel. Sőt, adott esetben az egyes részek akár még minőségileg is képesek szintet lépni. Ilyen például a Toy Story széria is. A Toy Story-nak ugyanis nem csakhogy minden egyes része magas szintű szórakozást nyújt, hanem emellett még minden része valami kifejezetten elgondolkodtató és releváns témákat is dolgoz fel. Habár a legutóbbi rész során meglehetősen kétségessé vált, hogy miként is folytatható tovább ez a széria. Viszont az alkotók, vagyis hát jobban mondva a Toy Story jogait birtokló Disney megtalálta a módját, hogy hogyan tudja a továbbiakban felhasználni ezt a franchise-t. Így született meg a Lightyear című alkotás.
