A James Wan által elindított horror-univerzum, a Démonok között franchise a 2010-es évek egyik legsikeresebb filmes vállalkozásává nőtte ki magát – legalábbis pénzügyi szempontból, kritikailag a filmek nagyobb része nem ütötte meg a mércét. Wan két kísértetházas Démonok között-filmje (különösen az első) azonban szakmailag is pozitív fogadtatásra talált. Ennélfogva túl sok reményt nem fűztem a Démonok között harmadik etapjához (Az ördög kényszerített), mikor kiderült, hogy Wan nem tér vissza a rendezői székbe, hanem Michael Chaves veszi át tőle a stafétát, akinek a franchise egy másik filmjét, A gyászoló asszony átkát „köszönhettük”. A Fűrész és az Insidious filmsorozatok elindítója ezúttal csak a sztori megírásából vette ki a részét.
(tovább…)Az utóbbi évtizedben jelentős mennyiségű és milyenségben igen gazdag kínálatot kaptunk a posztapokaliptikus műfajból. Előző héten pont tőlem olvashattatok egy ebben a ligában játszó sorozatról, a Sweet Tooth személyében. Jelen írásom tárgyával kapcsolatban az az érdekes szituáció áll fenn, hogy míg az alapötlet, amellyel dolgozni kíván kitűnő, addig a megvalósítás már közel sem ennyire remek. Az első filmben megismert karakterek ugyan visszatérnek s kapunk egy akciódús flashbacket is az összeomlás első perceinek idejéből, de a logikai bukfencek sajnos nagyon rányomják a bélyegüket a produktumra. Ha azt a kérdést tennétek fel, ki fog nyerni a címben emlegetett játékban, elöljáróban legyen elég annyi: én, amikor az igazán kiemelkedő aspektusokat kell majd kommentálnom.
Az álmatlanság témaköre talán túl lassú és melankolikus hangulatú téma ahhoz, hogy filmek készülhessenek belőle, ennek ellenére születtek már jobb és rosszabb művek is a témában. Gondoljunk csak például Christopher Nolan Álmatlanság című thrillerére, amely kétség kívül a rendező munkásságának egy igen jelentőségteljes darabja. Az alváshiány komoly egészségügyi problémákat vet fel, amelyek rendkívül jó alapot adhatnak egy történetnek. A kérdés az, hogyan használja ki ezt a sok lehetőséget rejtő témát a Netflix legújabb filmje, az Ébrenlét.
(tovább…)Alexandre Aja legutóbb a Préda című horrorfilmjével borzolta a kedélyeket, ami az általam vártnál sokkal jobban sikerült. Nem különösen jó, még csak nem is kiemelkedő, de egészen jól elkészített és szórakoztatóan elmesélt történet volt. Ezért optimistán kellemes kikapcsolódást vártam az idei filmjétől, az Oxigéntől is, és szerencsére nem kellett csalódnom.
Az Előzmények törlése (Effacer l’historique) az idei Ideje Moziba Menni Fesztivál egyik francia-belga darabja, méghozzá igencsak különc, abszurd és nehezen beskatulyázható alkotása. A Gustave de Kervern és Benoît Delépine rendezőpáros ismét összeállt, filmjük pedig 2020-ban az Ezüst Medve-díjat is elnyerte a Berlinálén. Érdemes viszont felkészülni arra, hogy… nos, erre a filmre nem lehet előre felkészülni. Az Előzmények törlése még műfaját tekintve is nehezen besorolható, tempóját, karaktereit, a szituáció kibomlását tekintve pedig pláne.
(tovább…)A negatív karakterek sok esetben jóval nagyobb érdeklődést szoktak kiváltani a közönségből, mint arra általában a pozitív oldalon helyetfoglaló társaik képesek. Ennek a legfőbb oka az, hogy az egyes negatívnak számító cselekedetek inkább szorulnak magyarázatra, mintsem azok a társadalmilag elfogadott normák, amelyek szerint a többség élni próbál. Márpedig újabban a különböző alkotások egyre többet foglalkoznak azzal, hogy kissé közhelyesen fogalmazva, mi visz rá valakit arra, hogy a rossz útra térjen. Hasonló célja van a Disney által nemrégiben megjelent önálló Szörnyella filmnek is, ami, akárcsak korábban a Demóna esetében, egy újfajta megközelítésből kíván bemutatni egy ikonikusnak számító gonosztevőt.
Abba a generációba tartozom, amelyik már nem hétről-hétre várta a Jóbarátok aktuális epizódját, hanem a sorozat egyik (ki tudja már melyik, talán, amikor Ross karácsonyi tatunak öltözve próbálja megismertetni a fiával a hanuka történetét) epizódjával a milliomodik ismétlésnél találkozott először. A képernyő előtt ragadtam, és mivel a szüleim nagy rajongói voltak, ezért meg volt otthon mind a tíz évad dvd-n. Ekkor lehettem körülbelül 11-12 éves. A Jóbarátok nekem nem az ifjúkoromat, hanem a gyerekkoromat jelentette annak idején. Természetesen nagyon örültem neki, mikor hallottam, hogy a hatosfogat a HBO streaming platformjain újra összeáll – még ha nem is egy új epizód, hanem egy talkshow erejéig.
(tovább…)Az anyagi bukások nagyon gyakoriak a filmművészetben. Elég, ha az elmúlt évtized filmes terméseire gondolunk, 47 Ronintól kezdve Johnny Depp indián parókájáig (A magányos lovas). Ez a jelenség azonban nem csak a 2010-es évekre jellemző. Sok, mára legendássá vált filmrendező ,,büszkélkedhet” egy-egy ilyen munkával, köztük David Lynch is, aki számára a ’84-es Dűne örökre eldöntötte, hogy soha nem lesz belőle mainstream, hollywoodi alkotó. Inkább egy olyan irányt választott, amely leginkább a szürrealizmusból táplálkozik. Erre példa a mostani alanyunk, a Kék bársony.
Zombifilmes debütálása óta forgatott a legendás thermopülai csatáról, majd több, mint 2000 évet utazva az időben először kóstolt bele a szuperhősök világába, a hidegháború legsötétebb időszakában. A látnoki erejű Zack Snyder már első három filmjével kialakította a saját kultuszát, hogy azután minden erejével azon legyen, hogy rozsda kerüljön a glóriájára. Következő filmje már baglyok közti háborúról mesélt, hogy egy évre rá az álmok világába révedjen – ez utóbbi munkája finoman szólva nem aratott osztatlan sikert sem a nézők, sem a szakma részéről. Az elmúlt, közel tíz évben a DC újdonsült szuperhős univerzumának útjait egyengette, három és fél filmmel megörvendeztetve fanatikus rajongótáborát. Mivel a vállalkozása kudarcba fulladt, végül úgy döntött, visszatér a gyökereihez, és a Netflix égisze alatt elkészítette második zombis filmjét, ami stílusosan az Army of the Dead címet kapta.
(tovább…)Pszichológiai témájú thrillerekből annyi van a filmvilágban, mint égen a csillag. Az elme működéséről igen nehéz releváns filmet készíteni, tudatában annak, hogy egy olyan téma szolgáltatja az alapot, amelynek a mai orvostudomány is csak a felszínét kapargatja. A fóbiák kérdése a pszichológián belül is a legrejtélyesebb terület. Ebben a témában próbál elmerülni az idei Nő az ablakban című film.
