Alighanem a képregényfilmek sikerének köszönhetően a formátum hazánkban is egyre inkább hódít. Ennek egyik üdvözlendő következménye, hogy itthoni alkotók is egyre többen próbálkoznak meg képregény készítésével. Számomra mindig öröm találkozni mindenféle kis, kreatív projekttel, ezzel az alapállással közelítettem A teherszállító című alkotás felé is.
A nőket és a lányokat képviselve mondom: végre hozzájuthatunk egy olyan képregényhez, ahol a mi nemünknek komoly szerepet osztottak. És még csak nem is akármilyenhez, rögtön egy fiús lányt, Nimona-t adták nekünk, akiről a könyv a címét kapta. Nimona egy belevaló csajszi, aki bár a gonosz oldalon áll, mégis az első perctől belopja magát az ember szívébe. Ezzel a kötettel pedig végre kifejezetten a fiatal lányoknak is kedveznek a képregény készítők és kiadók, hiszen a legtöbb hasonló kiadvány inkább a fiúknak szól. Én személy szerint örülök ennek a fordulatnak, mivel így egy szélesebb réteggel szerettethetjük meg ezt a műfajt.
Végre valahára kis hazánkban is forgalomba került, igényesen kötetbe szedett formában, részben a csínytevés északi istenéről mintázott karakterhez kapcsolódó, újabb történetfolyam egy szegmense, melynek azonnal számlájára írható a pozitív szekcióba természetesen, hogy több ponton csatlakozik a szintén Fumax gondozásban piacra dobott Thor gyűjteményekhez. Érdekes egyveleget kaptunk azt kell mondanom, ugyan jelenleg tüzetesebben vizsgált kollekciónk a főszereplőhöz méltón itt-ott kaotikus komponensekkel dolgozik, de lássuk meg a végeredményt Heimdall mindent észlelő szemeit kölcsönvéve!
Szavakban csak nehezen tudom kifejezni azt, amikor megtudtam, hogy a Fumax nyáron folytatja Rick Remenderék képregényét. Bár a legutóbbi rész nem nyerte el annyira a tetszésem mint a korábbi kötetek, de tűkön ülve vártam, hogy újra olvashassam a Haláltanok Királyi Iskolájában tanuló diákok legújabb történetét. A kicsivel több, mint nyolc hónapnyi szünet után pedig nem kellett csalódnom, mert a hatodik Az Ez nem a vég című kötet visszahozta azt, amiért megszerettem ezt a drogokkal és brutalitással tarkított sztorit. A kritika apróbb spoilereket tartalmaz az Orgyikos osztály korábbi köteteiből.
37 éves lett Mijamoto Usagi , a szamuráj nyúl története, Stan Sakai a „sorozat atyja” a töretlen népszerűségnek köszönhetően csak úgy ontja magából a jobbnál-jobb folytatásokat. Az Usagi Yojimbo (magyarul Nyúl Testőr) 2006-ban a Vad Virágok Könyvműhely második kiadványa volt, amikor is felfutottak a távol-keleti tematikájú kulturális termékek. Itthon az előző év decemberében jelent meg a 21. kötet és ennek a jeles számnak az alkalmából a kiadó újra megjelentette a sorozat első kötetét.
Vannak olyan képregény figurák, akiket bizonyos tulajdonságaik miatt egész egyszerűen nagyon nehéz újra gondolni vagy éppenséggel olyan ellenfelekkel szembesíteni, ahol kettejük összecsapásából nem egyértelmű már a legelején, hogy itt bizony a jófiú fog győzedelmeskedni. A Stan Lee, Jack Kirby és Larry Liebert által 1962-ben megálmodott Thor Odinson viszont pont egyike azon képregényszereplőknek, akikért a legtöbb esetben szinte teljesen felesleges izgulni. Merthát isteni mivoltából adódóan, szinte biztosan nem létezik olyan ellenlábas messze az űr végtelenjében, aki akár csak képes lenne arra, hogy valamilyen úton-módon megizzassza vagy épp feltörölje a padlót a mennydörgés nyikhaj s nem kevésbé öntelt istenével.
A Vad Virágok Könyvműhely jóvoltából a kezembe került az idén nyáron magyarul is megjelent Marvel-Akcióhősök Bosszúállók című sorozat első kötete. A hivatalos szinopszis szerint a Matthew K. Manning író és a Jon Sommariva rajzoló nevével fémjelzett „füzet(ecskék)” különlegessége abból adódik, hogy a Bosszúállók kalandjait igyekeztek minden korosztály számára szerethetővé és közérthetővé tenni. A kérdés már csak az, hogy mindez, hogy sikerült nekik? Úgy általában szüksége van-e a világnak a korosztálytól független Bosszúállók történetére? Az írásomban ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat. A kritika erősen spoileres.
Még a Képregényterasz 2021 egyik interjúja kapcsán került elő az a kérdés, hogy hazánk miért is áll ilyen visszafogottan a kisebb gyermekeknek szóló rajzolt füzetek mennyiségét tekintve? Így amikor lehetőségem adódott, hogy írjak a Marvel, éppen ezt a korosztályt megcélozni kívánó, itthon jelenleg is kiadás alatt lévő sorozatának első három gyűjteményes darabjáról, kapva kaptam az alkalmon, kíváncsiságomtól hajtva. Feltétlenül látni szerettem volna miként interpretálják a frissen belépő olvasók felé Stan Lee és Steve Ditko közös szellemi örökségét, hiszen a ma már nyomtatott sajtóterméket csak elvétve olvasó ifjoncokat megfogni nem egyszerű feladat, akkor sem, ha a felvázolni kívánt karakter olyan gigászi méreteket öltött hérosz, mint Pókember.
Sokszor felmerül a popkultúrában, hogy vajon szabad-e folytatást írni olyan történeteknek, amelyek önmagukban véve tökéletesek voltak? Egy folytatás esetében mindig ott van a veszélye annak, miszerint az alkotó egyszerűen nem tudja megismételni a korábbi sikerét, ezzel pedig mérhetetlen csalódást okoz megannyi rajongójának. Sean Murphy Batman: A Fehér Lovag című képregénye tipikusan az a fajta elbeszélés volt, mely, noha egy cliffhanger kíséretében fejeződött be, a végére érve mégsem éreztem azt, hogy ennek a történetnek feltétlenül szüksége van arra, hogy újabb fejezetekkel bővítse a sötét lovag mítoszát. A tökéletességet ugyanis rendkívül nehéz tovább csiszolni, azonban Murphynek nem elég, hogy sikerült összehoznia eme bravúrt, de olyan szinten rákontrázott még korábbi önmagára is a Batman: A Fehér Lovag átka címre keresztelt folytatásában, melyre még én sokat látott képregényrajongó sem voltam feltétlenül felkészülve.
Amikor nekiálltam ezt a gyűjteményes kiadást ismét feleleveníteni, rá kellet döbbennem arra, hogy talán ez a Millar-Romita Jr. páros leginkább nyomasztóra sikerült hét füzete, ennyi számból tevődik össze ugyanis az itt helyet kapott, soron következő nagyobb szakasz. Egy percig sem állíthatjuk ugyan, hogy az első és második, magyar nyelvű kollekció ne tartogatott volna az érzelmi skála minden részéről lelkünket ostromló, vizuális formába öntött dallamokat, de itt a nyakunkba zúdul mindaz, ami egy valószerű világ hőseire csak lecsaphat. Tragikus és mindenekfelett tanulságos utazás elé nézünk, izgalmas alakba kanyarítva. De mielőtt elkezdjük, nyújtsátok a kezeteket és esküdjetek a mécses fényénél: soha nem adjátok ki a titkos személyazonosságotokat!
