Mielőtt még túl brutálisnak veszitek a címet, és billentyűzetet ragadva vad kommentelésbe kezdtek, engedjétek meg, hogy felvázoljam az alapszituációt. Múlt héten ugyanis már bevezettelek titeket Marcus Lopez Arguello közel sem mindennapi életébe. Főhősünk ugyanis a világ egyetlen bér- és orgyilkosokat képző iskolájában, a Haláltanok Királyi Iskolájában tengeti mindennapjait. Maradjunk annyiban, hogy ebben a suliban rohadt óvatosnak kell lenned, mert sose tudhatod, hogy ki és hogyan támad rád.
Pusztán a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy még szeptember végén a kezembe akadt Rick Remender Orgyilkos osztályának első hat számát tartalmazó kiadványa. Mivel korábban már láttam a sztori sorozatadaptációjának pilotját, gondoltam szerencsét próbálok vele, hátha a képregény jobban sikerült, mint a korábban látott epizód. Kellemesebb csalódás nem is érhetett volna!
Remender erőszakkal és drogokkal tarkított története azonnal berántott. Ezúttal ennek a pár nap múlva öt állomásossá növő kalandnak az első két számáról fogok nektek mesélni. A kritika spoilereket tartalmaz az Orgyilkos osztály Reagan-nemzedék és Kölykök a fekete lyukból című képregényekből.
Tavaly év elején éppen a Heti Dörgés Villám Gézával ment a Comedy Centralon, amikor egy érdekes képregényt mutattak. Azonnal ott ragadtam a tévé előtt, mivel mindig is imádtam a Magyar Népmeséket, és kíváncsi voltam arra, hogy vajon mi is lehet ez a képregény. Ekkor találkoztam először Az Utolsó Előtti Huszár című magyar képregénnyel. Amikor pedig felfigyeltem arra, hogy hamarosan megjelenik a kiadvány, azonnal írtam a comic oldalának, hogyan szerezhetnék egy saját példányt. Ők pedig voltak olyan jó fejek, hogy az üzenetváltás után nem sokkal kézbe vehettem a Fekete Mentések első kalandját.
A legkönnyebb azokról a dolgokról írni, amikről tudom, hogy az általam kedvelt műfajokba tartoznak, és egyértelműen vagy rosszak vagy nagyon jók. Abban az esetben, ha ki kell lépnem a komfortzónámból, jóval kritikusabban tudok csak az adott dologra nézni. Az Egyetemre mentem kötetét a Panel Kalandor kiadótól kaptuk meg, és már a borítónál és a címnél éreztem, hogy ez komfortzónán kívüli utazás lesz. Hogy kellemes vagy sem, ez a cikkből kiderül.
Frank Miller 1986-ban örökre megváltoztatta a képregény zsánerét. Felrúgott minden korábbi szabályt és saját ízlésével, gondolatiságával gazdagította a szuperhős történetek mitológiáját. Kollégája, Alan Moore is hasonlóképpen járt el ugyanebben az évben a Watchmen című eposszal. Csak míg Moore ezt egy alternatív történelemben játszódó sztorival tette meg, jobbára ismeretlen szereplőkkel, addig Miller egy közkedvelt és kultikus rangra emelt figurával járt el hasonló módon, Batman-nel. Az írás spoileres!
A szuperhősös képregények világában is találkozni családokkal, akik nem sokban különböznek a normális családoktól: ők is időről-időre vitáznak és hajba kapnak egymással, de mélyen legbelül azért szeretik egymást, és a nap végén persze jól megmentik a világot. De mi a helyzet akkor, ha ez a család teljesen diszfunkcionális, a családtagok legszívesebben megölnék egymást, és nemhogy a világ megmentése sem biztos, de még az is benne van a kalapban, hogy ők maguk idézik elő a világvégét. Erről szól Gerard Way és Gabriel Bá végtelenül bizarr képregénye, Az Esernyő Akadémia.
A Disney közel két éve jelentette be váratlanul, hogy reaktiválják a hatalomátvételkor elkaszált Klónok háborúja sorozatot, ami így 12 új epizóddal kibővülve most tényleg megkapja az igazi lezárását. Kiskapu azonban még mindig van (noha az esély a nullához tendál), hisz a sorozat hányattatott sorsának köszönhetően még sok olyan 4 epizódos (és egy 8 részes) történet van, ami egyáltalán nem került képernyőre – ezeknek egy része más formátumban lett kiadva, regény vagy képregény formájában, a másik része pedig befejezetlenül fekszik egy fiók mélyén.
A Watchmen-t olvasva vagy nézve számtalan korábbi, képregényes sablonoktól mentes figurával találkozunk. Alan Moore és Damond Lindelof valós emberi karaktereket tudtak létrehozni, akikkel kapcsolatban feltétlen nélküli azonosulás nem biztos, hogy megtörténik, de a motivációik abszolút érthetők lesznek a cselekmény alakulása során. A cikkben a képregényből, ebből adódóan a filmből, valamint a sorozatból is fogunk csemegézni. Vigyázat, a cikk erős spoilereket tartalmaz! A lista erősen szubjektív
Alan Moore a képregény kultúra megkerülhetetlen alakja. Nem mindennapi fizimiskája csak egy dolog, ehhez társulnak a kreatív, elgondolkodtató munkái. Elég a V, mint Vérbosszú, vagy a Pokolból című alkotásait említeni, amelyeket ha olvastatok, pontosan tudjátok, hogy miért számít Moore az egyik legegyedibb írónak. A következőkben legismertebb munkájáról lesz szó, amit 1986-ban kezdtek kiadni, és mai napig a műfaj egyik alapkövének számít.
Joker a képregényvilág egyik legikonikusabb gonosza. Külsőjében, jellemében mind egyedinek, kiszámíthatatlannak és legfőképp őrültnek tekinthető. Figurája a sokszínűsége által rengeteg féle feldolgozást kapott, amik egymástól igencsak különböztek. Elég Romero nevetséges bohócára gondolni, Nicholson gengszterére vagy Heath Ledger anarchistájára, amint végig pörgetjük a különféle verziókat, akkor jövünk rá, hogy mennyire igaz a korábbi állítás.
