Sepsi László Termőtestek című regénye 2021 végén jelent meg a Jelenkor gondozásában. Túlzás nélkül mondhatom, hogy azok, akik ismerik Sepsi munkásságát, vagy egy kicsit is igyekeznek lépést tartani a hazai fantasztikus irodalommal, már nagyon várták az új könyvet. A Termőtesteket regény kategóriában jelölték a 2022-es Zsoldos Péter-díjra.
(tovább…)A Szovjetunió felbomlása számos etnikai konfliktushoz vezetett a jogutód Oroszországban és a függetlenedő tagköztársaságokban egyaránt, amik hatásai jelenünkbe is tovább gyűrűznek – nincs olyan ember ma Magyarországon, aki ne tudna a szomszédunkban zajló vérengzésről. De nemcsak az orosz-ukrán háború képezi az unió véres örökségét, hisz még nincs két éve az azeriek és örmények között lezajlott hegyi-karabahi háború kirobbanásának, és az időben visszafelé haladva lehetne sorolni a további tragikus eseményeket, melyek olykor kiterjedt fegyveres konfliktusokat. A 2013-as észt-grúz koprodukcióban készülő film, a Mandarinok az 1992-es grúz-abház idején játszódik, és amellett, hogy mesél egy a nyugati világban talán ismeretlenebb konfliktusról, még többet elárul egyetemlegesen a háború és az erőszak abszurditásáról.
Sokféle klisé létezik, amiből az egyik hogy adott egy a szakmájában, vagy legalábbis az élet valamely területén sikeres, ám ugyanakkor meglehetősen kiégett és komor hangulatú személy, aki egyszer csak összetalálkozik egy vidám, élettelteli és általában együgyű illetővel, majd belekerülnek valamilyen drámailag megterhelő és/vagy életveszélyes helyzetbe, többnyire persze az akaratukon kívül, amiből azután valahogyan ki kell jutniuk és természetesen közben a két fél valamiért egymásba szeret. Persze attól, hogy valami klissés még nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz is. Hiszen megfelelő hozzáállással és kellő kreativitással szinte mindenből ki lehet hozni valami jót, vagy legalábbis valamilyen formában élvezhetőt. Valószínűleg ilyen megfontolásból készülhetett el Az elveszett város című film is.
Sara A. Mueller debütáló regényét nevezhetjük nagyon sok mindennek, de szokványosnak éppenséggel nem. Már a megjelenése előtt felkeltette az érdeklődésem, (ebben mondjuk nem kis szerepe volt a mutatós borítónak is), rögtön le is csaptam rá. Mueller neve számomra eddig ismeretlen volt, a szerző a spekulatív fikció területén alkot, a The Bone Orchard az első megjelent regénye, de merem remélni, hogy messze nem az utolsó.
Különválás: főnév. Annak az eljárásnak a megnevezése, ami során az alanynak saját felelősségének tudatában, egy agyba ültetett chip segítségével lényegében ketté választják az emlékeit. Ennek során két külön személyként kell kezelni, egy kintiként aki eddig is volt, és egy bentiként aki a Lumonnál dolgozik. A dolog érdekessége, hogy az eljárás következtében bár egy emberről beszélünk, azok mégsem tudnak semmit a másikról. Felesleges őket arra kérni, hogy meséljenek a kintijükről vagy mondják el mit dolgoznak, erre ők ugyanis képtelenek.
A 2010-es évek második fele nem csak Hollywood-ban, de a játékiparban is a rebootok és folytatások időszakává vált, mely tendencia természetesen a mai napig tart. 2016-ban beállt a sorba a dán IO Interactive is és egy méltán népszerű, nagy múltú sorozatot, a tetovált tarkójú bérgyilkos, a 47-es ügynök kalandjait feldolgozó Hitmant élesztette újjá a négy évvel korábban, vegyes fogadtatásban részesülő, eredeti sztoriszálat lezáró Absolution után. Hogy ennek mennyi értelme volt, az a cikk végére számotokra is ki fog derülni – már amennyiben még nem ismeritek a játékot.
A hét elején startolt az új Batman, az HBO Max műsorán. Mi pedig ez alkalomból megnéztük, hogy érdemes-e elolvasni a film előzményregényét. Ad akkora élményt, mint a film? Levisz minket mégjobban a sötét lovag lelkébe, vagy csak egy olcsó reklám? Egy olyan erős mitológiával rendelkező karakternek, mint a Batman ildomos egy ütős, új alapokra helyezett univerzumot adni. Matt Reeves alkotása előtti időszak pedig okot adhat egy ütős regény összehozásához.
A párhuzamos univerzumok létezése nem újkeletű koncepció a szórakoztató iparban. Míg a fantasy és science fiction irodalom, valamint a képregények már régóta kiaknázzák az ebben rejlő lehetőségeket, addig a filmek és sorozatok világában csak az elmúlt években kezdett igazán elterjedtté válni a multiverzum használata. Talán pont ez lehet az oka annak, hogy eddig viszonylag kevés mozgóképes alkotás tudott kreatívan hozzányúlni a témához. Erre jön az A24 stúdió, továbbá Daniel Kwan és Daniel Scheinert rendezők, hogy ránk rúgják az ajtót, majd kijelentsék, hogy még nem láttunk semmit.
Azt hiszem többek nevében beszélhetek, amikor azt mondom hogy a négy évvel ezelőtti rész, a Grindelwald bűntettei nem nyerte el maradék nélkül a Harry Potter rajongók szívét. A sehova se tartó történet sajnos egy felejthető filmet eredményezett, szemben a legelső legendás állatokkal, amire nosztalgikus hangulatban ültünk be. Innen szép nyerni, a kérdés az, hogy vajon J. K. Rowling ezúttal milyen forgatókönyvet hozott össze. Az mindenképp ígéretesnek tűnt, hogy az összes Harry Potter film forgatókönyvéért felelős Steve Kloves is társult az írónőhöz.
Gyakran ismétlődő jelenség a különböző alkotásoknál a hányattatott sorsú kisember motívuma, aki vagy egy általa előidézett vagy egy éppenséggel rajta kívül álló okból valamilyen szorult élethelyzetbe kerül és emiatt valami erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgot kényszerül csinálni. Természetesen ennek az a célja, hogy a közönség minél jobban azonosulni tudjon az adott karakterrel vagy helyzettel és igazság szerint, hogyha megfelelően kidolgozzák az egészet, akkor az egy kellően erős drámai szállal tudja felruházni az adott alkotást. Ugyanakkor az sem számít ritkának, hogy bizonyos alkotók ezzel a módszerrel kívánják elfedni az egyes alkotásaik hibáit a közönség elől. Persze olykor nem könnyű megállapítani, hogy mi tesz jót vagy rosszat egy adott alkotásnak. Így van ez a Rohammentő esetében is.
