A holokauszt borzalmait számtalan formában feldolgozták már. A történelem egyik legnagyobb szégyenfoltjának művészeti ábrázolása gyakorlatilag egy önálló műfajt teremtett, annak sablonjaival sémáival együtt. A pásztor című film alapfelállása ígéretes alkotást sejtet, de képes-e felülemelkedni a kötelező formulákon és új tartalommal megtölteni a zsidóság tragédiáját?
Kevés olyan generációs kötelék van a magyar társadalomban, mint a kötelező olvasmányok, illetve a hozzájuk fűződő, általában negatív emlékek. Legújabb adásunkban a Kritizátor szerkesztőségének néhány tagja ennek a témának igyekszik utánajárni, megosztva saját emlékeit és meglátásaikat. A beszélgetés közben egyéb érdekes témákat is igyekeztek érinteni.
(tovább…)A 80-as évek Magyarországán járunk. Általános jólét, balatoni nyaralás, lángosozás, minden olyan idilli. Csak a háttérben mocorog valami, amitől kellemetlenül érezzük magunkat. A pszichiátria zárt osztályán egykor egészséges képzőművészek, zenészek, újságírók és olyan embereket találunk, akik nem akartak megfelelni a rendszernek, dörömbölnek az ajtón és a hangjukat próbálják hallatni. Szerencsére történelem órán nem tanultunk erről, ezért „nem is volt ilyen”.
(tovább…)Szeptember 2-5. között rendezték meg az Ünnepi Könyvhetet, melyre az Agave Könyvek több friss megjelenéssel is érkezett, többek között Simone St. James Alkony Motel című kötetével. Maga a történet főleg a krimi, horror, thriller vonalon mozog, de jócskán jut szerep a paranormális jelenségeknek is. Így pedig az összes kedvenc elemem megtalálható egy történetben. Ezúton is szeretném megköszönni a kiadónak, hogy recenzív példány formájában, az elsők között vehettem kézbe a könyvet.
Antoine Fuqua kétség kívül azok közé a rendezők közé tartozik, akik szeretnek maradandót alkotni. A filmrajongók még a mai napig jó szájízzel emlegetik vissza azokat a műveket, melyeket sajátkezűleg dirigált, gondoljunk csak vissza a 2014-es A védelmező című filmre vagy akár a 2015-ös Mélyütésre. A rendező szeret olyan témákat feldolgozni, melyekkel egy egyszerű ember nap, mint nap találkozik, de a mögötte lévő mélységet nem képes kívülállóként átélni. A bűnös című film is éppen ilyen témát ölel fel.
A The Sopranos avagy a Maffiózók méltán vált a sorozat-reneszánsz ékkövévé, jól kidolgozott forgatókönyve, elsőrangú karakterei és politikailag inkorrekt humora miatt. De vajon felérhet-e hozzá bármilyen szinten a széria előzményfilmjének szánt The Many Saints of Newark?
Már a hazai mozikban is megtekinthető Daniel Craig utolsó Bond-filmje, a Nincs idő meghalni. Ebből az apropóból most szakítsunk időt arra, hogy kicsit összegezzük mindenki kedvenc ügynökének ezt a korszakát. Természetesen rázva, nem keverve, és a legújabb film tartalmára vonatkozó spoilerek kerülésével.
A pandémia sajnos sokáig visszatartotta a 007-est a világ megmentésétől, de sok várakozás után végre csütörtöktől látható a mozikban Daniel Craig utolsó Bond-kalandja. Nézzük spoilermentesen, érdemes-e időt szakítanunk a Nincs idő meghalni című filmre.
Aki nem él burokban, az bizonyára felfigyelt arra hogy a fantasy és a sci-fi új erőre kapott és virágkorát éli. Ez nem véletlen, ugyanis az ember a mai világban szeret ezekbe a mesterséges világokba menekülni. Jobb is elbújni ezekben a kis univerzumokban, mert könnyen ráláthatunk arra, hogy mi a probléma mondjuk az emberrel vagy a társadalommal. Az Apple eddigi legnagyszabásúbb sorozata, az Isaac Asimov által írt Alapítvány ezt a témát járja körbe, többek között a pszichohistória által. Mielőtt még a továbbra kattintanál tudd, hogy nem olvastam a regényeket, így csak a sorozat első két epizódjáról tudok véleményt alkotni.
