Mi, filmrajongók mindannyian olyan társra vágyunk, akiknek a mozi nemcsak kikapcsolódás, hanem valódi szenvedély, életérzés és menekülés a világ kegyetlensége elől. Tony Scott és Quentin Tarantino brutális, ám mégis gyönyörű filmklasszikusa, a Tiszta románc ezt a gyermeki fantáziát jeleníti meg. Személyes és szentimentális gondolatok következnek egy moziról, mely sokkal többet mond el a szerelemről, mint elsőre tűnik.
A képregények világa mára egyre nagyobb teret hódít meg, és ezzel párhuzamosan mind több rajongójuk akad. Míg pár éve, évtizede csak az úgynevezett „kockák” olvasták, mostanra nincs olyan, aki legalább az alap karaktereket ne ismerné. Ez a hullám elérte már az ifjúsági irodalmat is, azon belül pedig elsősorban a fiatal lányokat célozta meg a DC Icons – magyarul DC legendák – sorozat. Az eredeti sorozatban Wonder Woman története az első kötet, míg nálunk másodikként, Catwoman után jelent csak meg.
A gondolat, miszerint egyszer vége lehet majd a világnak, számos alkotó képzeletét megmozgatta már és több olyan alkotás is készült, amely ennek egy-egy lehetséges verzióját ábrázolta hol egy földön kívüli fenyegetés (például egy meteorit által vagy egy globális kiterjedésű járvány) kapcsán, vagy valamilyen, a klímaváltozás miatt esetlegesen bekövetkező természeti katasztrófa lévén. Viszont egyes alkotók nem elégedtek meg csak annyival, hogy egyszerűen vége lett a világnak, hanem az a gondolat is elkezdte őket foglalkoztatni, hogy az emberiség, vagy legalábbis annak egy megmaradt része miként reagálna, illetve élne tovább egy ilyen horderejű esemény bekövetkezése után. A téma végül saját külön műfaji besorolást is kapott posztapokaliptikus megnevezéssel, ami a sci-fi egyik oldalágának számít.
A streamingszolgáltatók korát éljük, ez már nagyjából mindenki számára nyilvánvaló. Ennek pontos értelmezésével kapcsolatban viszont talán sok a félreértés. Sokan gondolják, hogy ez valamilyen értelemben a hagyományos filmkészítés lezárását hozza magával. Ezen leegyszerűsítő kép árnyalására mindenképp alkalmas a Netflixen nemrég megjelent történelmi film, a The Dig (magyar címén Ásatás).
Ha ikonikus női szuperhőst kellene említeni, fogadni mernék, hogy bárki top 5-ös listájának első helyén a Csodanő szerepelne. Persze ennek nyomós oka lehet a filmek népszerűsége, de a harcos amazon máig töretlen népszerűsége jóval mélyebben gyökerezik ennél. Valahol a feminista mozgalmak hajnalának elején, valahol ott, ahol a képregényeket durva cenzúra mozgalmak viharai tépázták.
Múlt nyár közepén reppent fel a hír, hogy Sam Levinson Zendaya-val és a Tenetből ismerős John David Washingtonnal titokban készített egy filmet a karantén ideje alatt. Az első hullám miatt ugyanis megszakadt az Eufória második szezonjának forgatása. Ezért a forgatókönyvért felelős Levinson úgy döntött, hogy többek között Rév Marcell segítségével leforgat egy filmet, amit két hét alatt fel is vettek. Mindenkit megnyugtatok, ugyanis a Malcolm & Marie fantasztikus lett, szóval megéri a továbbra kattintani.
2021 sem lesz híján sorozatok terén, ugyanis az HBO, a Netflix, a Hulu és az egyéb csatornák és szolgáltatók bőségesen ellátnak minket különféle tartalmakkal. A következő ajánlóban pár címre kívánjuk felhívni a figyelmet, amiket az év során érdemes lesz figyelni, hol a minőség, hol pedig az adott produkciót körülvevő hype miatt.
A videojátékok szerelmeseinek mindig egy csomó opciója volt arra, hogy kedvtelésüknek adózzanak. Kezdetben lehetett ez játéktermi masina, a jó öreg kazettás, vagy bármelyik korai konzol, de akár az első PC-k is. Azóta az ipar elég komolyan egységesedett és napjainkra már „csak” három fő platform harcol a kockák kegyeiért, illetve a Nintendo teszi a dolgát amolyan különutas bandaként. Jelen cikkben inkább a „három nagy” harcáról fogok szót ejteni és némi betekintést nyújtani a különböző platformok előnyeibe és hátrányaiba is.
A blogunkon rengeteg nagyköltségvetésű „tripla-A” címmel szoktunk foglalkozni, ám a játékipar jóval szélesebb és színesebb annál, mint amit eleinte láttatni mer egy átlag játékosnak. Legkisebb komponense ennek az óriási iparágnak az indie – azaz a független játékkészítők. És míg számtalan kis csapat van, akik túl nagy fába vágják a fejszéjüket vagy sosem érik el a megérdemlett magasságokat, mindig vannak ebben a kategóriában is sikertörténetek. Talán nem zúdítják el a játék-diskurzust ahogyan az olyan sikeres, egyedülálló címek, mint az Undertale, Hollow Knight vagy a Cuphead; ám mégis megállnak lábukon anyagilag és örök nyomot hagynak az indie-játékiparban. Egy ilyen különleges stúdió a cseh Anamita Design is, akikről úgy érzem sosem beszélnek eleget. Nézzük hát meg legsikeresebb játékaikat és beszéljük át melyiket miért is kellene most azonnal kipróbálnod.
Ken Liu nevét az A papírsereglet és más történetek című novelláskötetének köszönhetően ismertem meg először. Az ebben található történetek irodalmi igényessége, mély bölcsessége és kreativitása szinte lenyűgözött, ezért a nemrég megjelent Az istenekkel nem lehet végezni című kötetet is beszereztem, amint lehetőségem nyílt rá.
