Amikor nekiálltam ezt a gyűjteményes kiadást ismét feleleveníteni, rá kellet döbbennem arra, hogy talán ez a Millar-Romita Jr. páros leginkább nyomasztóra sikerült hét füzete, ennyi számból tevődik össze ugyanis az itt helyet kapott, soron következő nagyobb szakasz. Egy percig sem állíthatjuk ugyan, hogy az első és második, magyar nyelvű kollekció ne tartogatott volna az érzelmi skála minden részéről lelkünket ostromló, vizuális formába öntött dallamokat, de itt a nyakunkba zúdul mindaz, ami egy valószerű világ hőseire csak lecsaphat. Tragikus és mindenekfelett tanulságos utazás elé nézünk, izgalmas alakba kanyarítva. De mielőtt elkezdjük, nyújtsátok a kezeteket és esküdjetek a mécses fényénél: soha nem adjátok ki a titkos személyazonosságotokat!

Vélhetően sokatok számára ismerős lehet az írásom apropóját adó kiadvány szójátékba burkolt megnevezése, ha máshonnan nem is, hát az azonos című, adaptációként készült mozifilmekből bizonyosan. A jogokat ugyanis már azelőtt megvásárolták, hogy a képregény első száma, eredeti formájában ténylegesen megjelent volna nyomtatásban. Ennek okán legyintve mondhatnátok, hogy jól ismeritek a sztorit, hiszen minden ott volt a vásznon, de ezzel igencsak távolra kerülnétek a tényleges tényektől. Cikkemben szeretnék többek között rámutatni a markáns tartalmi többletre, amely a papír alapú forma esetében fennáll. Továbbá veletek együtt egy habkönnyű elemzésbe bocsátkozni, némi kedvcsinálással egyetemben, amennyiben partnereim vagytok benne. Lássuk!