Talán a karácsony az egyik leginkább várt ünnep egész évben. Ilyenkor hosszú pihenő időszakok vannak, együtt van a család, béke és szeretet uralkodik a világban. Legalábbis ez az általános elképzelés, amíg fel nem nőnek a gyerekek. Nincs ez máshogy Jack életében sem, aki A karácsonyi malac szívmelengető történetének főhőse. Az ő életét, a családjában bekövetkezett változásokat, ennek hatásait, és természetesen karácsonyi kalandját követhetjük nyomon a könyv lapjain keresztül.
Agatha Christie nevét a legtöbben jól ismerjük. A krimi királynőjeként tisztelt írónő vitathatatlanul a XX. század legkiemelkedőbb irodalmi személyiségei közé tartozik, műveit generációk olvasták és szerették. Népszerűsége a mai napig töretlen, neve fogalommá nemesült. Több mint 50 éven átívelő, termékeny karrierről beszélünk, melynek gyümölcse az az egyedülálló életmű, amelyet a világirodalom örökéül hagyott. A Tíz kicsi néger / Mert többen nincsenek ezen alkotótevékenységgel töltött évek egyik, ha nem a legkiemelkedőbb darabja, világviszonylatban a legszélesebb körben olvasott regények közt tarthatjuk számon, nem is alaptalanul.
Az Alien kétségkívül egy kultikus alkotás, ami ugyan eredetileg nem franchise-nak készült, ám végül valahogyan mégis azzá vált. Persze a széria egyes illesztései helyenként hagynak némi kivetnivalót maguk után, viszont az egész alkotásnak van egyfajta sajátos kisugárzása, ami minden hibája ellenére határozottan képes megfogni a közönséget. Ennek oka pedig egyértelműen a címszereplő alien, vagyis alkotásbeli nevén xenomorph, ami nemcsak hogy ikonikusan néz ki, de az egész lény megjelenése valami annyira fenyegető és félelmetes, hogy konkrétan akárhová odateszik az szinte azonnal ijesztővé és visszataszítóvá válik. Ebbe az alapfelállásba érkezett meg Tim Waggoner és az ő újdonsült Alien-je.
Az Újhold Ian McDonald Luna-trilógiájának első kötete. A trilógia maga valószínűleg a 2010-es évek egyik legizgalmasabb színfoltja a sci-fi palettáján. Idén végre a harmadik, befejező rész is megjelent magyarul a Gabo kiadó gondozásában. Ezen apropóból nekiugrottunk az első két résznek is, hogy végre teljes képet kapjunk a brit író sikeres sorozatáról.
(tovább…)Elgondolkodtatok már azon, milyen lehet végigélni sok száz életet, és látni, hogyan fejlődik a világ? Közben szabadon járhattok-kelhettek, csak éppen nyomot nem hagytok a világon. Addie LaRue-nak sikerült, amiről mi maximum csak fantáziálgathatunk. Igaz, mint mindennek, ennek is megvan az ára. De hogy az mekkora, csak utólag látható be. Egy olyan játékba ment bele, aminek az elején nem tudja a szabályait, és időközben kell megtanulni azt – de ideje van, hiszen már 300 éve 23 éves.
Xeno-: a görög „xénos” szóból származik. Főnévi alakja „idegen”-t, vagy „vendég”-et jelent, míg melléknévként a dolgok idegenségére, furcsaságára utal. Botanikában, orvostudományban, ásványtanban, társadalomtudományokban, zoológiában is használt szó.
„Nem szeretem a homokot. Túl durva. Érdes, ingerlő és behatol mindenhova.” George Lucas ezzel a mondatával is rajongók ezreit borította ki 2002-ben A klónok támadása című mozija kapcsán. Anakin Skywalker számára a sivatag, pontosabban a Tatooine bolygó maga a megtestesült pokol. A rabszolgaságot, az elnyomást jelképezi, amelyből csak egy szerencsés véletlen során menekül meg. Frank Herbert 1965-ben megjelent, A Dűne regénye ezzel szemben egy olyan kopár vidéket mutat be, ami ugyan a végtelenségig kietlen, mégis az író által megálmodott univerzum legfontosabb alapját képezi minden szempontból. Ez a szikár, homokviharok által tűzdelt, dűnék tengerének otthont adó bolygó az Arrakis, ahol az utazásunk és a filozofálásunk elkezdődik. A cikk spoilermentes!
Octavia E. Butler a modern spekulatív irodalom egyik legnagyobb alakja. Hugo-, Nebula-, és MacArthur-díjas írónő, aki nélkül ma N. K. Jemisin és Nnedi Okorafor munkássága minden bizonnyal más lenne. Butler az afrofuturizmus egy korai képviselője, tragikusan fiatalon, mindössze 58 éves korában hunyt el 2006-ban, háta mögött tíz nagyszerű regénnyel. A magvető példázata 1993-ban született, Butler eredetileg több kötetesre tervezte, azonban a folytatások közül csak egy jelent meg. A két kötet együtt alkotja a Földmag-duológiát, amely a Xenogenezis-trilógia és a jelenleg még csak angolul elérhető Kindred mellett Butler mai napig népszerű alkotása.
Egy alkotás létrehozása során egy szerzőnek sok mindent át kell, vagy legalábbis át kellene gondolnia. Ugyanis az olyan dolgok, mint a történet elbeszélési módja vagy a szereplők mennyisége vagy a cselekmény esetleges terjedelme jelentős hatással lehet az adott alkotás befogadhatóságára. Éppen ezért szükséges, hogy a szerzőnek legyen egyfajta koncepcióra arra, hogy nagyjából mit is akar kihozni abból a bizonyos alkotásból. Illetve hogy azt pontosan miként is szeretné megvalósítani. Márpedig a sci-fi kifejezetten az a műfaj, amibe nem ajánlatos egy kidolgozott koncepció nélkül belevágni, mert különben ez hamar a visszájára tud fordulni. Ezzel el is érkeztük a mostani cikk alanyához a Hail Mary küldetéshez Andy Weir-től, amiből a FUMAX kiadó biztosított számunkra egy recenziós példányt.
Kevés olyan generációs kötelék van a magyar társadalomban, mint a kötelező olvasmányok, illetve a hozzájuk fűződő, általában negatív emlékek. Legújabb adásunkban a Kritizátor szerkesztőségének néhány tagja ennek a témának igyekszik utánajárni, megosztva saját emlékeit és meglátásaikat. A beszélgetés közben egyéb érdekes témákat is igyekeztek érinteni.
(tovább…)
