Haragonics Sára és Dér Asia öt éven keresztül követte nyomon a korábbi politikus Virág és párja, a zenész Nóra családdá válásának elkeserítően rögös útját. Több éven keresztül zajló, többnyire kilátástalannak tűnő örökbefogadási kísérletük végül – részben – sikerrel járt. Történetükről fontos, hogy film készült, és fontos, hogy ezt mások is lássák, még ha fájó is látni, gombóc nélkül a torokban pedig szinte lehetetlen.
Gyermekkorom egyik mai napig meghatározó popkulturális élménye volt az akkoriban a Cartoon Network-ön futó Igazság Ligája című animációs sorozat. Mondhatnám úgy is, hogy ennek hatására kedveltem meg végérvényesen a DC Comics világát, ahol a The Batman Animated Series vagy a Batman: Beyondhoz hasonlóan olykor igen komoly morális dilemmákat feszegető történetszálak is felütötték a fejüket. Ilyen örökség mellett természetesen elképesztően izgatott voltam amiatt, hogy a Warner 2017-ben végre a nagyvásznon is összerántja az Igazság Ligája névre hallgató szuperhősformációt.
(tovább…)Még a cikk legelején színt vallok: elkötelezett DC rajongó vagyok és be kell ismernem töredelmesen, hogy az alapmű fényében igazán türelmetlenül vártam az Igazság Ligájának eme kiegészített variánsát. Biztos vagyok benne a direktor némely elpuskázott munkái okán (ezen kívül a Warner eddigi teljesítménye alapján), hogy lesz olyan, aki letudja a filmet egy legyintéssel. Azonban a rendezői vágás mindezek ellenére megér egy misét. Habár talán több is ez, mint egyszerű toldás, szervesebbé, kifejezőbbé, koherensebbé alakításról van inkább szó. Az alkotás természetesen csak, ahogyan a maestro fogalmazott, „Snyderverse” részét képezheti. Az utólag befűzött, jól sikerült pluszok sokat dobtak az összképen, de továbbra is a Joss Whedon által jegyzett 2017-es kiadás a hivatalos. Ezekkel a rőzsedalokkal lelkünkben tekintsük hát meg, milyen is lett ez a 4 órás monstrum! Mindezt természetesen spoilermentesen.
A háromtest-problémáról két évvel ezelőttig úgy tudtam, csak egy matematikai fogalom. Ennek akkor lett vége, amikor békés internetes kalandozásaim közben szembe találtam magam egy cikkel, amely a világ végét hirdette. A cikk Cixin Liuról mesélt, aki szörnyű sorsot tárt a földönkívüli civilizáció megjelenése után áhítozó emberiség elé. Az univerzum nem üres, de talán jobb, ha mi mégis úgy hisszük – írta a cikk. Az alaptézis Liu trilógiájának második kötetére hivatkozott, melyben az emberiség mindaddig ismeretlen fenyegetéssel néz szembe.
(tovább…)A Disney Animation Studios a 2010-es Aranyhaj és a nagy gubanc óta képtelen hibázni. Néhány felesleges, ám anyagilag jövedelmező folytatástól eltekintve. Az egeres cég eredeti történetei, habár minőségükben, na meg mondanivalójukban néhol még mindig alulmaradnak a Pixar alkotásaival szemben, azt semmiképp sem mondhatjuk, hogy a Disney ne járna közel ahhoz, hogy beérje a lámpás céget. Legújabb animációs filmjüknek, a Raya és az utolsó sárkánynak is csak egy hajszálnyival több merészségre lett volna szüksége a bravúrhoz.
Legutóbbi alkalommal, azt hiszem, ott hagytuk abba, hogy kicsit latolgattuk közösen, mi lehet az oka tapintható világunkban a szuperhősök teljes hiányának, illetve elgondolkodtunk, vajon jobb hely volna-e planétánk, ha köztünk élnének, esetleg az ár, amelyet fizetnünk kellene, nem egészen lenne arányban a kapott értékekkel. A soron következő darab egy érdekes kakukktojás, ugyanis itt megfordul a sorrend, az előző cikkem második szegmenségben érintőlegesen említett Kis Dög (Hit-Girl) kap főszerepet, míg Dave Lizewski ezúttal pusztán asszisztál a történesek sűrűjében. Amennyiben velem vagytok és készen álltok egy második fejesre, a szó realisztikus, továbbá pejoratív, videójátékokból ismert jelentésében, akkor ne tétovázzunk. Jelenlegi kulcsfiguránkhoz hasonlóan a vetődés pillanatában határozzuk el, hogyan tovább!
James Bond, Jason Bourne, Johnny English, Austin Powers, őket már mind ismerjük. Titkosügynökök, a titkos hívószóra pedig lelkes olvasók, mozinézők és rajongók ezrei kapják fel a fejüket. Miért? Mert hangosak, szexik, megkapnak minden nőt, megmentik a világot és olyan dolgokat csinálnak, amiket te soha nem fogsz.
(tovább…)A képregények a kultúra szerves részét képezik és függetlenül attól, hogy ki és mit gondol róluk akár ugyanolyan művészeti értékkel is rendelkezhetnek, mint bármilyen más kulturális termék. Ennek egyik képviselője a Marvel, akik még 2008-ban arra vállalkoztak, hogy egy saját különálló filmes univerzumot hoznak létre, az úgynevezett MCU-t. Ugyan ezek az alkotások általában inkább szórakoztató jelleggel készülnek, azért olykor meglehetősen komoly témákkal is képesek bennük foglalkozni, mint például a gyász feldolgozásával. Erről szól a WandaVision avagy itthoni címén WandaVízió, ami nem régiben jelent meg a Disney+-on.
A Saga jóval több, mint a címben ígért egyszerű történet. A fantasy és sci-fi elemeket bravúrosan vegyítő űropera ennél sokkal, de sokkal zseniálisabb, kiszámíthatatlanabb és polgárpukkasztóbb. Mindezt talán az Agymenők című sitcomban elhangzott kultikus mondat példázza a legjobban: „Nincs túl sok képregény, aminek a borítóján egy szárnyas nő csecsemőt szoptat”. A Brian K. Vaughan (Y, az utolsó férfi, Ex Machina, Runaways) által írt és Fiona Staples (North 40, Archie, Mystery Society) által rajzolt képregényben egy intergalaktikus háborúban két ellentétes oldalon harcoló katona egymásba szeret, a szerelmükből pedig egy kislány születik. Ahogy halad előre a cselekmény, megismerjük életük első időszakát, feltárul előttünk egy mesés, új birodalom, amely még a képregények világában is eredetinek számít.
A nemrég megjelent az I Care a Lot, vagy magyar címén Fontos vagy nekem akár egy olyan film is lehetne, amit ország-világ imád. A témája érdekes és fontos, a szereplőgárdát pedig Rosamund Pike mellett Peter Dinklage is erősíti. Ennek ellenére a film nem aratott egyöntetű sikert. Sokan kedvelik, de legalább ennyien kárhoztatják is különböző okokból. Az előzetes után megpróbálom elmondani, mi lehet az ellenérzések oka.
