A holokauszt borzalmait számtalan formában feldolgozták már. A történelem egyik legnagyobb szégyenfoltjának művészeti ábrázolása gyakorlatilag egy önálló műfajt teremtett, annak sablonjaival sémáival együtt. A pásztor című film alapfelállása ígéretes alkotást sejtet, de képes-e felülemelkedni a kötelező formulákon és új tartalommal megtölteni a zsidóság tragédiáját?
A 80-as évek Magyarországán járunk. Általános jólét, balatoni nyaralás, lángosozás, minden olyan idilli. Csak a háttérben mocorog valami, amitől kellemetlenül érezzük magunkat. A pszichiátria zárt osztályán egykor egészséges képzőművészek, zenészek, újságírók és olyan embereket találunk, akik nem akartak megfelelni a rendszernek, dörömbölnek az ajtón és a hangjukat próbálják hallatni. Szerencsére történelem órán nem tanultunk erről, ezért „nem is volt ilyen”.
(tovább…)Antoine Fuqua kétség kívül azok közé a rendezők közé tartozik, akik szeretnek maradandót alkotni. A filmrajongók még a mai napig jó szájízzel emlegetik vissza azokat a műveket, melyeket sajátkezűleg dirigált, gondoljunk csak vissza a 2014-es A védelmező című filmre vagy akár a 2015-ös Mélyütésre. A rendező szeret olyan témákat feldolgozni, melyekkel egy egyszerű ember nap, mint nap találkozik, de a mögötte lévő mélységet nem képes kívülállóként átélni. A bűnös című film is éppen ilyen témát ölel fel.
A The Sopranos avagy a Maffiózók méltán vált a sorozat-reneszánsz ékkövévé, jól kidolgozott forgatókönyve, elsőrangú karakterei és politikailag inkorrekt humora miatt. De vajon felérhet-e hozzá bármilyen szinten a széria előzményfilmjének szánt The Many Saints of Newark?
Már a hazai mozikban is megtekinthető Daniel Craig utolsó Bond-filmje, a Nincs idő meghalni. Ebből az apropóból most szakítsunk időt arra, hogy kicsit összegezzük mindenki kedvenc ügynökének ezt a korszakát. Természetesen rázva, nem keverve, és a legújabb film tartalmára vonatkozó spoilerek kerülésével.
A pandémia sajnos sokáig visszatartotta a 007-est a világ megmentésétől, de sok várakozás után végre csütörtöktől látható a mozikban Daniel Craig utolsó Bond-kalandja. Nézzük spoilermentesen, érdemes-e időt szakítanunk a Nincs idő meghalni című filmre.
A chilei elképzelés megfilmesíthetetlen volt. A ’84-es, amerikai verzió az egyik legnagyobb anyagi és kritikai bukás volt, a minisorozatot meg szinte mindenki el akarja felejteni. Mégis itt vagyunk 2021-ben és a komplett filmes világ lélegzetvisszafojtva várja, a sokak által már előre az évtized legjobb sci-fi filmjének nevezett eposzt, a legújabb Dűne filmet. Valóban megérte ez a már-már elviselhetetlen várakozás? A cikk spoilermentes!
A Netflix stratégiájának egyik leglátványosabb alapvetése, hogy szinte minden műfajban és témakörben próbálja bevetni magát. Ebben csak az anyagi korlátok szabnak számára határt, a közönség érdeklődő tagjai pedig majd megtalálják a hatalmas kínálat nekik tetsző elemeit. Ezért kerülhetett sor arra, hogy 2021-ben gyerekeknek szánt, sötét tónusú fantasy is készült a platform fogyasztóinak, ez a magyar keresztségben Éjszakai mesék címet kapó Nightbooks.
James Wan a kommersz horror hollywoodi apostola. Megbízható álomgyári kisiparos, akinek filmjei magabiztosan hoznak egy elvárt minőséget – hasonlóképp, mint a Kevin Feige nevével fémjelzett MCU szuperhős mozik esetében. Amikor sikerült egy-egy nagyobbat dobbantania egy-egy filmjével, azzal a 2000-es és 2010-es évek legnépszerűbb horror franchise-ait sikerült megalapoznia. Gondolok itt a thriller-pszichohorror Fűrészre, ami a leghíresebb torture porn szériává nőtte ki magát (annak ellenére, hogy Wan rendezése még nem a gusztustalanságra gusztustalansággal licitáló kivégzéseivel lett elismert), vagy a Démonok közöttre, ami pedig a 2010-es évek legjövedelmezőbb horrorszériájának és első horroruniverzumának nyitódarabja volt. Wan nemcsak meglovagolta, de meghatározta a 2000-es évek trancsír-, és 2010-es évek démonhorror-hullámát (utóbbihoz hozzátartozik az Insidious is, aminek szintén megrendezte az első két etapját).
Egyre jobban érzem azt, hogy a Netflix kerülgeti a tömeggyártott filmek mocsarát és már-már a lábujjhegyét mártogatja bele. Habár az utóbbi évek a streamingszolgáltatók felfutását igazolták itthon is, ez sajnos nem jelenti azt, hogy mindig magas minőség vár minket az új filmes és sorozatos megjelenések terén. A pénteken debütált Kate című film egyestés szórakozásnak elmegy, de többet ne várjunk tőle.
