Mindenki tudja: ha ősz, akkor iskolakezdés. Ha pedig iskolakezdés, akkor gyerekek, akiknek rengeteg felesleges kreatív energiájuk van. Az ilyen energiák kiaknázásának egyik remek módja a társasjátékozás, ehhez gyűjtöttünk most össze egy csokorra való ajánlott játékot. Közös bennük, hogy valamilyen szempontból akár iskolába is nyugodt szívvel javasoljuk őket kipróbálásra. Persze ettől függetlenül bárhol, bárkiknek minőségi szórakozást tudnak nyújtani.
Vannak olyan franchise-ok per karakterek, amelyek az idők során már annyiféleképpen feldolgozásra kerültek, hogy már nem igazán vagy csak legfeljebb nagyon nehézen lehet velük bármiféle új és/vagy érdekes dolgot felmutatni. Pláne úgy, hogy közben megtartsa az adott franchise per karakter jellemző vonásait. Ilyesféle helyzetben vagy az Alien franchise, ami igazából inkább két különálló brandből tevődik össze. Van egyfelől a sima Alien, amiben egy vagy legfeljebb csak 2-3 szörny tart rettegésben egy általában elszigetelt és rosszul felszerelt kolóniát vagy űrhajót/űrállomást.
Másfelől pedig ott van az Aliens, amiben a főszereplőknek általában egy jóval nagyobb idegen hordával kell megküzdeniük, amihez általában valami gonosz vállalat vagy valamilyen őrült szekta is tartozik. Éppen ezért sokan felkapták a fejüket, amikor bejelentették, hogy készül egy új Alien, vagyis hát igazából Aliens regény, ami egy kvázi középkori settingbe lesz helyezve, amiben az emberiség kardokkal, íjakkal meg mindenféle egyéb ilyen eszközzel kell, hogy szembeszálljon az Aliennekkel. Ugyan a hazai megjelenés elég sokat csúszott, ám végül a Szukits kiadónál most már nálunk is kapható az Aliens: Falanx című alkotás.
“When the white man dies, he thinks he is at peace, but the red men know how to torture even the ghosts of their enemies.”
Az utolsó mohikán (The Last of the Mohicans; 1992)
Van, aki Randolph Scott és Binnie Barnes párosára esküszik, míg mások az 1977-es feldolgozásban és Steve Forrest karizmájában hisznek, számomra azonban mindig Daniel Day-Lewis fák és folyók között szökellő alakja, zaklatottan csapzó haja és a kezében lévő Brown Bess az első kép, amit magam előtt látok Az utolsó mohikán cím meghallása után. Michael Mann ezzel a filmjével mutatta meg az átlagnál érzelmesebb, pontosabban romantikusabb oldalát, sokunk legnagyobb örömére.
Általánosan elterjedt nézet, hogy az animékből és mangákból nem, vagy csak nagyon ritkán lehet jó élőszereplős adaptációt csinálni. Ennek ellenére Hollywood kitartóan próbálkozik vele, dacára a folyamatos kudarcoknak. Ebből a szempontból az egyik fő „bűnös” a Netflix, akik a se íze, se bűze Death Note és a kritikán aluli Cowboy Bebop bukása ellenére rendületlenül szerzik meg egyre több mű megfilmesítési jogait. Így hát érthető volt az aggodalom, amikor a streaming-óriás bejelentette, hogy sorozatot készít minden idők legsikeresebb mangájából, a One Piece-ből. Aztán jött a hír, hogy az eredeti képregény alkotója, Oda Eiichiro is aktívan részt vesz a projektben. Vajon mindez elég volt ahhoz, hogy megtörjön az átok, és végre kapjunk egy jó manga feldolgozást?
Drakula karakteréről, illetve hozzákapcsolódó témájú alkotásokból már számtalan van és feltehetően még lesz is. Ugyanakkor jogosan merül fel az a kérdés is, hogy egy ilyen kiterjedt biográfiával rendelkező karakter per alkotás esetében lehet-e egyáltalán bármi újszerű dolgot mutatni. Vagy csak inkább a régi és sok esetben unalomig ismételt dolgokat ismételni. Hiszen Drakula egyike azoknak a karaktereknek, akivel már mindent, de tényleg szinte mindent megcsináltak. Éppen ezért sokan felkapták a fejüket, amikor megjelenet a The last voyage of the Demeter, vagyis magyar nevén a Demeter utolsó útja című alkotás, ami egyfelől visszakívánja vinni a karaktert az eredeti horrorisztikus alapokhoz.
Másfelől viszont egy olyan környezetbe helyezi az egész cselekményt, konkrétan egy a nyílt tengeren lévő hajóra, amelyet még így ebben a formájában egyáltalán nem láthatott a Közönség. Sajnos valamilyen oknál fogva a magyar mozik nem tűzték műsorra ezt az alkotást. Azonban az Universal sajátos üzleti modelljének köszönhetően már a külföldi VOD szolgáltatóknál elérhető ez a film. Idehaza pedig feltehetően majd a Skyshowtime-on lesz elérhető ez a film.
Közismert tény, hogy cuki állatokkal szinte bármit el lehet adni. Ezért nem meglepő módon számos olyan alkotás van, amiben különböző állatok szerepelnek. Habár ezeknek az alkotások a műfaja és az ábrázolás módja meglehetősen változatos, azt azonban általában el lehet róluk mondani, hogy kifejezetten ügyelnek arra, hogy úgymond családbarát szórakozást nyújtsanak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Közönség egy jelentős része viszont szereti az alpári humort. Ráadásul az utóbbi években az alkotók egyre inkább elkezdték olyan jellegű alkotásokba is belevinni ezt a fajta humort, ahol ez eddig nem igazán volt jelen. Így pedig már csak idő kérdése volt, hogy mikor jelenik majd meg egy olyan alkotás, mint a Kivert kutyák, amiben cuki kisállatok fognak rendkívül alpári módon viselkedni és beszélni, méghozzá mindezt élőszereplős módon.
Az év úgy nevezett “ünnepi időszaka” nem csak azért eseményekben mozgalmas, mert rengeteg valódi ünnep foglalja le az időnket, hanem a szórakoztatóipar is igyekszik ilyenkor megbombázni minket. A videojáték kiadóknak is ez a kedvenc időszaka, hiszen ilyenkor frankón lehet bevételt generálni a “karácsonyi pénz” játékokra való elverésével. És így megy ez már sok-sok éve. Idén ugyanakkor a korábbi évekkel összehasonlítva igazi dömpingre számíthatunk. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy segítünk nektek kicsit a választásban.
A magyar könyvpiacon vannak bizonyos kényes dolgok, amikről senki sem szeret igazán beszélni. Pedig nem ártana, mert ezek mind olyan dolgok, amik eléggé visszafogják a magyar könyvpiac fejlődését, de úgy kb minden tekintetben. Ezt pedig most azért is hozom fel, mert éppenséggel a jelenlegi cikk alanyául szolgáló könyv esetében is belefutottam egy ilyen dologba, amiről úgy gondolom mindenképpen muszáj beszélni, így túl a kritikán kívül is.
Amikor Kevin Eastman és Peter Laird papírra vetették az első Tini Nindzsa Teknőcök képregényüket, valószínűleg meg sem fordult a fejükben, hogy egy sok milliárd dolláros franchise-t indítanak útnak, amihez játékfigurák, videojátékok, továbbá filmek és rajzfilmek fognak tartozni. A mozivásznakra viszont szinte mindig csak élőszereplős formában jutottak el a teknőcök, így éppen ideje volt már egy újabb animációs feldolgozásnak. Az előzetes információk biztatóak voltak a projektről: a rendező, Jeff Rowe korábban olyan sikeres sorozatokon és filmeken dolgozott, mint a Gravity Falls és A Mitchellék a gépek ellen, a forgatókönyvíró és producer Seth Rogen pedig bevallottan óriási rajongója a Tini Nindzsa Teknőcöknek. De vajon ennyi elég lesz-e ahhoz, hogy a Mutáns káosz a nézők szívébe is belopja magát?
Horrorok terén 2023 eddig keveset mutatott – hiányoztak az eredeti forgatókönyvön alapuló, frissnek ható, erőteljes műfaji filmek a mozivásznakról (és a streaming-platformokról). Hogy egy példát említsek, a Blumhouse idei első nagy dobása, a M3GAN teljes joggal fog idővel feledésbe merülni. Kár, hogy a Barbenheimer-láz közepette kevesebb figyelem hárul más művekre, ugyanis a Beszélj hozzám! maradéktalanul megfelel az általam megnevezett ismérveknek, és érdemes róla beszélni. Már csak az okból is, hogy rendezőpárosa, Danny és Michael Philippou része annak az újhullámos horrorfilmes generációnak, akik a közösségi média platformokról léptek be a filmkészítés világába.
