Rober Galbraith nevével eddig nem találkoztam, így egyenesen következik, hogy a Kakukkszó című munkáját sem ismertem. Pedig van belőle egy sorozat is, melyet az HBO készített C. B. Strike címmel – minden könyv kapott egy saját évadot, ez jelen esetben három részes szezont jelent. Azonban most már úgy vagyok vele, hogy ezt a sorozatot muszáj lesz végig olvasni. A hangulata és a karakterek egyszerűen beszippantják az embert, és addig nem engedik ki, amíg fel nem gyöngyölíti az ügyet.
Oké legyünk őszinték. Ha felmerül, hogy jön egy új romantikus alkotás, ami helyenként akár tartalmazhat úgymond pikáns jelenteket is, főleg hogyha az még valami hű de sikeresnek kikiáltott könyv alapján is készült, akkor az ember automatikusan lejjebb viszi az elvárásait. Ezért pedig valljuk be elég sokan és elég sokat tettek az utóbbi években. Így jöhetett létre az Alkonyat széria, ami egyébként így visszatekintve még nem is volt annyira szörnyű. Aztán jöttek az 50 árnyalat alkotások, meg a Miután, amiből egyébként már készül a cikk, ám a jelenleg abszolút nonpluszultrája ennek a műfajnak az a 365nap, amiről már olvashattok tőlünk. De a magyar szerzők is hozzájárultak ehhez a dologhoz, többek között a korábban itt bemutatott Édes tini élet című alkotással. Viszont ezek mindegyikén túltesz a Gyönyörű sorscsapás, amiből bár esküszöm, hogy nem akartam, de végül mégis csak egy tabumentes cikk lesz belőle. Szóval újfent olyan dolgokról és olyan módon kell beszélnünk, ami egyesek számára esetleg kellemetlen vagy visszataszító lehet.
Van egy kisebb francia stúdió a videojátékok világában, amely arról híres, hogy rendre a trendektől nagyon eltérő, egyedi hangulatú, végletekig kidolgozott, minőségi szórakozást nyújtó, de az AAA kategóriáról valahogy mindig lecsúszó, de mégis hatalmas rajongótábornak örvendő játékokat gyárt. Ez a cég az Arkane persze, akiknek olyan játékokat köszönhetünk, mint a Dark Messiah, a Dishonored, vagy az újfajta Prey. Legújabb üdvöskéjükkel pedig ráemeltek a korábbi receptúrára és minden eddiginél extrémebb körülmények közé dobják a játékost. Ez a Deathloop, melyben egy pokoli időhurokból próbálunk szabadulni.
Minden iparágnak megvannak a maga jellegzetes képviselői, így a videojátékiparnak is. Ezek közül az egyik éppenséggel pont Mario. Maga a karakter szinte már a kezdetektől fogva jelen van a videojátékpiacon ilyen vagy olyan formában. Különleges ismertető jegye pedig a kék kantáros nadrág, a neve kezdőbetűjével ellátott sapka és természetesen a jellegzetes bajusza. Habár maguk a Mario játékok talán már nem annyira elterjedtek, mint korábban, viszont a karakter továbbra is elég népszerű és nem mellesleg időközben köré is felépítettek egy komplett univerzumot, egy afféle Marioverse-t. Így hát most amikor sorra jönnek ki a különböző videojáték adaptációk várható volt, hogy előbb vagy utóbb a kis bajszos olasz vízvezetékszerelő is sorra fog kerülni.
A 2019-es Gyagyás gyilkosság egy alapvetően szerethető film volt. Semmiképp sem kimagasló, de szerethető. A Netflix valószínűleg elégedett volt a nézettséggel, hiszen most megtekinthetjük Jennifer Aniston és Adam Sandler közös nyomozásának folytatását is. De vajon érdemes így tennünk?
Több szempontból is különleges film a Műanyag égbolt. Elvégre példa nélküli, hogy rövid időn belül két magyar animációs filmet is bemutatnak a mozik (a másik a Kojot négy lelke), az pedig már csak hab a tortán, hogy az egyik egy science-fiction, ami aztán tényleg olyan ritka a hazai filmek között, mint a fehér holló. De nem csak ezért érdemes megnézni a több díjnyertes rövidfilmet maga mögött tudó Szabó Sarolta – Bánóczki Tibor páros első egészestés filmjét, hanem azért is, mert egy olyan jövőt tár elénk, ami könnyen valósággá válhat, ha nem cselekszünk.
A csapat a legfőbb fegyver. Ez volt a marketing szövege a videójátékipar egyik legegyedibb játékának a Star Wars Republic Commando-nak. Habár a játék annak idején nem kapta meg őt megillető elismerést, még ha idővel kult státuszba is emelkedett. Azonban az általa képviselt szellemiséget egy másik alkotás végül továbbvitte. Ez lenne a Gears of war. A Gears of war, avagy röviden GOW alapvetően egy hat részes videójáték sorozat, már ha a Gears Tactics nevezetű különálló stratégiai játékot nem vesszük hozzá. Valamint a játékhoz természetesen készültek különböző könyvek, illetve képregények, amelyek afféle kiegészítőként szolgálnak a történet számára.
Nehéz lenne megmondani, hogy mi is most pontosan a helyzet a Star Wars háza táján. Filmek továbbra sincsenek. A sorozatok bár kétségkívül minőségiek, ám a színvonaluk eléggé ingadozó. Egyedül talán az animációs filmek, vagyis hát sorozatok azok, amelyek valamennyire még tartják magukat. Igaz, azok meg sokaknak nem tetszenek. Pedig a Bad Batch, aminek szerintem újfent borzalmas lett a magyar fordítása és éppen ezért nem is használom, második évadda valami olyat képes nyújtani, amit réges régen láttunk már a messzi messzi galaxisban.
Nemsokára érkezik a Suicide Squad: Kill the Justice League, így gondoltam illene bemutatni a Batman: Arkham széria előző részeit. A sorozat első része a 2009-ben megjelent Batman: Arkham Asylum, ami sok szempontból fontos a játékadaptációk történetében. Ekkortájt nagy pesszimizmus volt a játékadaptációkkal szemben, hasonlóan a filmadaptációkhoz. Legtöbbjük csak meglovagolta ha egy franchise épp hype alatt volt, a kiadók kevés időt adtak a játékok elkészültére, és a szabadkéz sem volt épp ismert fogalom. Minőségük az előbb felsorolt indokok miatt legjobb esetben is csak felemás volt (tisztelet a kivételnek), szóval jöhet a kérdés, miért is olyan különleges ez a széria?
A sötétség szavai az idei év egyik legnagyobb újdonságaként jelent meg az Agave kiadónál március elején. Az antológia, mely eredeti nyelven The Valancourt Book of World Horror Stories címet viseli, az amerikai Valancourt kiadónál látott napvilágot. Számunkra pedig azért különösen érdekes és fontos, mert itt jeleng meg Veres Attila Méltósággal viselt című novellája (The Time remaining), angol fordításban először.
Attila novelláját hatalmas lelkesedéssel fogadta a külföldi szerkesztőség, nekünk magyar olvasóknak pedig újabb örömre ad okot, hogy megjelent a Black Maybe, Attila önálló gyűjteménye Karafiáth Luca fordításában, szintén a Valancourt Books gondozásában. Ritka és örömteli dolog, hogy magyarul alkotó szerző külföldön kap publikálási lehetőséget, Attila kötete azóta a Goodreads-en nagyon jó értékeléseket kap, és hamarosan megjelenik a kötet spanyol fordítása is. A Valancourt Books ugyanakkor angol nyelvterületen rengeteget tesz azért, hogy a különböző nyelveken alkotó írók munkássága minél nagyobb közönséghez eljuthasson.
