A szuperhősös témájú alkotások határozottan uralják a különböző média felületeket. Persze ahogy az ilyenkor lenni szokott ez eléggé megosztja a közönséget is. Azonban függetlenül attól ki és hogyan viszonyul ezekhez az alkotásokhoz kétségkívül ennek a műfajnak is megvannak a maga kiemelkedő darabjai. Márpedig az egyik ilyen alkotás az Amazon Prime gondozásában megjelent The Boys, vagyis magyar nevén A Fiúk című sorozat, aminek nem régiben ért véget a harmadik évada.
A szórakoztatóipar imádja a poszt-apokaliptikus témákat. Legyen szó természeti katasztrófákról, halálos vírusról, zombikról, vagy éppen háború következtében összeomló társadalmakról, a téma rendre megjelenik. És persze mi sem imádunk szinte semmit sem jobban, mint egy jó kis világvégét, persze míg az a képernyőinken, vagy papírlapon szerepel. A videojáték szegmensben pedig tényleg szinte futószalagon érkeznek az ilyen jellegű termékek, a minőségi skála minden pontjáról. Így hát elég nehéz kiválogatni azokat, amik igazán megérik a nehezen megkeresett pénzünket. Az alábbi cikkben most 8 olyat válogatunk össze nektek, amiket valóban érdemes kipróbálni.
Miután Genndy Tartakovsky 2017-ben méltó módon lezárta kultikus sorozatát, a Szamuráj Jacket, mindenki arra volt kíváncsi, hogy mivel fog legközelebb előrukkolni a Cartoon Network egykori fenegyereke. De arra valószínűleg kevesen számítottak, hogy ez egy rendkívül brutális, anakronisztikus eposz lesz, amiben egy neandervölgyi ősember és egy Tyrannosaurus közösen küzdenek a túlélésért. A Primal jött, látott, és győzött, a premierje óta eltelt időben pedig már öt Emmyvel és két Annie-díjjal lett gazdagabb. Az alig két hét múlva érkező második évad előtt nézzük meg, hogy miért egy igazi mestermű Tartakovsky új animációs sorozata.
Hatalmas meglepetés volt számomra ez a sztori, a lehető legjobb értelemben. Nem sűrűn akad a kezembe kisregény, valahogy mindig a próza mostohagyerekeként tekintettem a műfajra, de egy jó sci-fit bármikor szívesen elfogyasztok, ide vele. Martha Wells művei régóta a kívánságlistámon szerepeltek, a szerzőt elég nehéz megkerülni, ha kortárs SFF irodalomról van szó. Ráadásul idehaza a Fumax gondozásában jelent meg, nálam ez jelent egyfajta minőségi kategóriát, így csak idő kérdése volt, hogy beszerezzem. Az Öldöklő-naplók sorozata bezsebelte többek között a Hugo-, a Locus- és a Nebula-díjat is, nem is egyszer. És ha egészen őszinte akarok lenni, már a könyv felénél világos volt, hogy meg is érdemelte.
Taika Waititi másodjára is megkapta a lehetőséget, hogy a Marvel rendezői székébe üljön és folytassa Asgard örökösének, Thornak a kalandjait. A Jojo Nyuszi és pár sorozatrész dirigálása után el is készült az új-zélandi rendező következő filmje, ami egyben az MCU negyedik fázisának egyik legvártabb megállójává nőtte ki magát, Gorr-ral, Mighty Thorral, visító kecskékkel és egyéb finomságokkal megfűszerezve (Spoilermentes cikk).
Több, mint egy hónapot kellett várni a Stranger Things 4. évadának utolsó két részére, ami nem meglepő módon irtózatosan berúgta az ajtót a Netflixnél. A premier láz okozta rohamban az oldal össze is omlott, és mint kiderült, a tengerentúlon fél kézzel lenyomta Obi-Wan Kenobit (nem meglepő módon). Az évad kettébontása a Netflix gazdasági helyzetét tekintve érthető, ráadásul Dufferék kiemelték, hogy kreatív okok állnak a halasztás hátterében és az utóbbi egy hónapban még bőven zajlottak az utómunkák a sorozat háza táján.
Felmerül azonban a kérdés, hogy nem vállaltak-e túl nagy kockázatot azzal, hogy hetekig hagyták elburjánzani a különböző nézői teóriákat és a felsrófolt elvárások nem ütnek-e vissza az utolsó két részre. Az alábbiakban igyekszem elkerülni a spoilereket, de abból kifolyólag, hogy egy évad végéről kell írnom, elkerülhetetlen, hogy ne utaljak annak részleteire, tehát ha valaki zéró információval szeretne leülni a nyolcadik és kilencedik részre, inkább várjon a kritika elolvasásával.
Június 22-én megérkezett Az Esernyő Akadémia várva várt folytatása a Netflix kínálatába. Ahogyan az első két évad, a harmadik is pillanatok alatt a legnézettebb műsor lett a szolgáltatónál. Ez nem véletlen, hiszen a szuperhősök egyébként is a virágkorukat élik. Ellenben a többi felkapott képregénnyel, ezek a karakterek sokkal közelebb állnak az átlag emberekhez, a nézőikhez. A világ megmentése a feladat, de közben annyira hétköznapian viselkednek, hogy akár a szomszéd család is lehetne a helyükben.
A világszerte ismert és sokak által szeretett modern partizánok túszdrámája kiköltözött Koreába. Kritikámból megtudhatják, hogy fest a régi sztori egy számunkra és világunk számára is teljesen új társadalmi légkörben. Továbbá megemlítem azt is, hogy mennyire lett jó a széria és mennyire volt értelme „újradolgozni” az eredeti történetet.
Szombattól már bárki megtekintheti az HBO Max-on Zsótér Indi Dániel (rendező, forgatókönyvíró), Vida Orsolya (forgatókönyvíró) közös filmje. Daniék ugyanis a két éve beköszöntő koronavírus, és a vele együtt érkező bezártság miatt úgy döntöttek, hogy egy öt történetet felvonultató alkotásban örökítik meg a karantén ránk gyakorolt hatását. Viszont csavartak még egyet a sztorikon, és azt az Alkony Zóna sajátos stílusába ültették. Így született meg a Muchichka László narrálásával vezetett szürreális univerzum, A Karantén Zóna.
A történelem a legjobb forgatókönyvíró és a filmesek előszeretettel merítenek a múlt eseményeiből. De mennyire tekinthető hitelesnek, amit a filmvásznon láthatunk? Tényleg annyit gombáztak a vikingek? Valóban annyira ki voltak pattintva a spártai katonák, mint a 300 című filmben? Ryan közlegény több rágót fogyasztott, mint muníciót? A Kritizátor töritudorai megadják a választ!
