Nem akarok minden elkövetkező játéktesztet vagy kritikát hasonló disclaimerekkel kezdeni, de most fontosnak érzem kiemelni, hogy egyáltalán nem vagyok hajlandó szót ejteni a nevetséges botrányokról, amik övezték már megjelenés előtt és után is a Hogwarts Legacyt. Az alábbi írás csak és kizárólag a videojáték milyenségéről fog szólni, abszolút az előbb említett dolgoktól mentesen. Jó szórakozást!
Kétségkívül van egy szándék, ami a klasszikusnak számító gyerekmesék újbóli feldolgozására per modernizálására irányul. Ennek természetesen a legfőbb élharcosa a Disney, ám szép lassan a többi stúdió is igyekszik felzárkózni. Az már persze más kérdés, hogy ezeknek az alkotásoknak milyen lett a minősége vagy éppenséggel milyen lesz. Viszont ebből a trendből természetesen a Micimackó széria sem maradhatott ki, amiről talán kevesen tudják, de konkrétan a harmadik legértékesebb médiabrand. Igen, többet ér, mint a Star Wars. Arra azonban feltehetően senki sem számított, hogy egy kőkemény R besorolású, ami idehaza a 18 karikás besorolás horror filmet csinálnak belőle. Ez pedig legalább annyi embert eltántorított tőle, mint amennyit kíváncsivá tett, köztük egyébként jómagamat is.
,, Where am I from? I am… from You! “
Az erőd (The Keep; 1983)
Románia a film több, mint százhúsz éves történelme során számtalan alkalommal szolgált a különféle történetek változatos helyszínéül. Lugosi Béla itt rémisztette halálra a gyanútlan brit ingatlanügynököket (Drakula;1931), ezen a helyen üldözte a Szellemlovas a neki nem tetsző, démoni egyéneket (A Szellemlovas 2 – A bosszú ereje –;2011), Cristian Mungiu filmrendező a fontos és – sajnálatos módon – át nem beszélt társadalmi dilemmák megvitatására Bukarestet választotta a 4 hónap, 3 hét, 2 nap (2007) produkció színtereként. Még Stanley Kubrick is jelentős szerepet tulajdonított az országnak a hosszú éveken keresztül dédelgetett, de sajnos végül meghiúsult álomprojektjének, a Napóleonnak a kapcsán. Van valami misztikus, valami ősi azokban a köves utakban, a sűrű ködtől eltakart hegyekben, a vad, nyirkos völgyekben, a gyors folyású, kavicsos partú folyókban, a sötét erdők melletti magányos falvakban, ahol a vonzalom és a taszítás kéz a kézben járnak együtt. Ezt a fajta ember- és természetfeletti érzést akarta átadni F. Paul Wilson, amikor 1981-ben megírta a nagy sikerű The Adversary Cycle fantasy- és horrorsorozatnak az első, The Keep címet viselő darabját. Két évre rá Michael Mann lecsapott a könyvre, hogy megfilmesítse életműve leggyengébb és legmegosztóbb munkáját.
Ezt is megértük: Sylvester Stallone nem tért vissza Rocky szerepére a Creed harmadik részére, így Adonisnak (Michael B. Jordan) először kell bizonyítania a ringben úgy, hogy idős mestere nem tudja őt ellátni tanácsokkal. Arról, hogy Stallonénak milyen nézeteltérései voltak Jordannel, és miért nem tért vissza a trilógia harmadik részére, több cikk megtalálható az interneten, nem is szeretnék ezzel foglalkozni. A történet szempontjából különben is teljesen logikus a távolmaradása, hiába volt prominens szerepe a széria első két részében. Adja magát a párhuzam: ahogyan Donnynak Rocky nélkül a ringben, úgy Johnsonnak Stallone nélkül, immáron rendezőként, a kamera mindkét oldalán helyt kell állnia.
Az emberi képzelőerő vagy még inkább hülyeség kétségkívül határtalan. Azonban olykor a valóság sokkal elképesztőbb és elborultabb dolgokat képes alkotni. Ilyen például a köztudatban csak kokainmedveként elhíresült eset is, ami határozottan megihlete Hollywood-ot is. Habár tény, hogy nem igazán ragaszkodtak az eredeti történet adaptálásához, ami persze önmagában véve még nem feltétlenül baj. Csak érdemes eszerint kezelni ezt az alkotást.
Amikor körülbelül másfél évvel ezelőtt megjelent a hazai könyvpiacon Tade Thompson neve, nem sokan ismerték még. Mára viszont már nem lehet elmenni a neve mellett. Igaz, jelenlegi története csak egy három részes kisregény, de annál több izgalmat rejt magában. Molly Southbourne ezer halála, majd a Molly Southbourne feltámadása után megérkezett a lezáró kötet is. A trilógia a végéhez ért, de bízunk benne, más regényei is meg fognak jelenni hamarosan nálunk.
A Hangya jelenleg is mozikban futó új kalandja a Marvel-filmek új fázisát hivatott elindítani. Ebből következően kitüntetett helye van a Marvel-történetek hosszú sorában. Nagy elvárásoknak kell tehát megfelelni, de a Hangya sajnos nem teljesen tudott felnőni a feladathoz.
A japán horrorok sokszor olyan világot tárnak elénk, amely a nyugati kultúra számára rendkívül szokatlan és nehezen megérthető. Junji Ito mangaka munkássága alatt több, mint 50 horrortörténetet írt és illusztrál, amelyeket társadalomkritikai és japán mitológiai vonatkozásban tüntetett fel. Idén a Studio DEEN (Bleach, Jigoku Shoujo, Higurashi no Naku Koro Ni, Nanatsu no Taizai) a Netflixszel karöltve egy 12 részes animesorozat formájában dolgozta fel a művész 20 fontosabb történetét. Junji Ito hátborzongató japán meséi garantáltan okoznak majd egy-két álmatlan éjszakát a nézők számára.
Szinte napra pontosan egy évvel az előző szezon után, már vissza is tért az Amazonra a The Legend of Vox Machina szedett-vedett csapata. Ezért a tavalyi évad után nagy örömmel és még nagyobb kíváncsisággal kezdtem bele a legújabb évadba. Az első etap ugyanis olyan magasra tette a lécet, hogy erősen kételkedtem abban hogy sikerül-e ezt a készítőknek megugrania. Aki esetleg kételkedne, annak már az elején elmondom, hogy a Vox Machina legújabb kalandja sem okozott csalódást. És akkor még enyhén fogalmaztam. A kritika nagyon minimális spoilert tartalmaz a második évadból.
Jay Kristoff neve talán nem cseng olyan ismerősen hazai körökben, mint külföldön – és talán nem is hangzik olyan jól (legalábbis egyelőre). Szomorú dolog ez kérem, tekintetbe véve, hogy olyan kaliberű művek alkotójáról van szó, mint a Nevernight trilógia, az Illuminae Files, a Lifelike széria, és még sorolhatnánk. Bár az utóbbi időben néhány könyve magyarul is eljutott a kiadási jogok birtoklásától a nyomdafestékig, (nagy keservesen,) azért van mit bepótolni. Szinte mindegyik művét olvastam és szeretem, de a legújabb szörnyetege, az Empire of the Vampire magasan kiemelkedik a többi, egyébként szintén figyelemre méltó története közül, vegytiszta dark fantasy.
