A manapság egyre fontosabb streaming-piac egyelőre még talán kevésbé markáns szereplője az Apple TV+ . De elég csak az Alapítvány-sorozatra gondolnunk, hogy meglássuk az óriási potenciált az almás vállalkozás tartalmaiban. Az idegenek inváziója pedig egészen jó kiindulópont, így érdeklődve ülhetünk le új sorozatuk, az Invasion elé is.
Aki nem él burokban, az bizonyára felfigyelt arra hogy a fantasy és a sci-fi új erőre kapott és virágkorát éli. Ez nem véletlen, ugyanis az ember a mai világban szeret ezekbe a mesterséges világokba menekülni. Jobb is elbújni ezekben a kis univerzumokban, mert könnyen ráláthatunk arra, hogy mi a probléma mondjuk az emberrel vagy a társadalommal. Az Apple eddigi legnagyszabásúbb sorozata, az Isaac Asimov által írt Alapítvány ezt a témát járja körbe, többek között a pszichohistória által. Mielőtt még a továbbra kattintanál tudd, hogy nem olvastam a regényeket, így csak a sorozat első két epizódjáról tudok véleményt alkotni.
Ma már nagyon kevés ember van, aki nem hallotta a piros overallos Dalí-maszkos bűnözők történetét, akik önerőből térdre kényszerítették a Spanyol Királyi Pénzverdét. Nyolc ismert világváros után elnevezett mindenét elvesztett bűnöző, egy mesterelme irányításával öt hónap kiképzés után elindul, hogy végrehajtsák az évszázad bűntényét. Az általunk Professzorként ismert Sergio Marquina egész életét feltette arra, hogy megvalósítsa elhunyt apjának nagyszerű tervét.
Amikor valaki valamilyen sorozatot keress magának, akkor általában az adott illető vagy az HBO vagy pedig a Netflix kínálatából válogat. Habár újabban az Amazon Prime is kezd egyre inkább előretörni, valamint ott van még a Disney+ is a maga jellegzetes tartalmaival. Azonban rajtuk kívül is van még számos másik streaming szolgáltató, amelyik igyekszik valahogy magára vonni a közönség figyelmét. Ilyen például az AppleTV+ is, ami az Apple saját streaming platformja és van is egy kifejezetten egyedi és érdekesnek mondható sorozata a See, aminek a magyar címe nagyjából az, hogy Láss.
Bizonyára sokan hallottak már a Maslow-piramisról. A névadója Abraham Maslow, amerikai pszichológus volt, aki különböző halmazokba rendezte az emberi lét szükségleteit, majd azokból egy alá-fölé rendeltségi láncot konstruált. Ez vizuálisan egy piramisban ölt testet, aminek alján a legalapvetőbb biológiai szükségletek helyezkednek el (1-2. szint), majd a különböző szociális szükségletek, és a piramis csúcsán helyezkedik el az önmegvalósítás iránti igény. Tudjuk jól: olyan világban élünk, ahol az emberek egy igen nagy hányada az első szinteken található szükségleteit sem tudja fedezni. Ugyanis az első két szint az (a fiziológiai szükségletek, illetve a biztonság és védettség szükséglete), aminek biztosításához pénzre van szükség (még hogyha ez nem is fekete-fehér – ezeken a szinteken is van, amit nem feltétlenül tőkeereje által biztosít magának az ember, és a következő szinteken is rengeteget segíthet az anyagi jólét).
(tovább…)Amikor a Disney annak idején megvette a Star Wars-ot, akkor számos olyan átalakítást végzett a franchise-on, amit a rajongók egy jelentős része szerint nem feltétlenül kellett volna. Ilyen volt például a Klónok háborúja című animációs sorozat megszűntetése is, ami aztán végül főként rajongói nyomásra kapott egy afféle befejező évadot. Erről az alábbi cikkünk foglalkozik részletesebben is. Ugyan kezdetben sok ellenérzés övezte az animációs Star Wars sorozatokat. Azonban a fokozatos technikai és kreatív fejlődésnek hála, végül ezek a szériák is megtalálták a maguk közönségét és helyét az SW univerzumon belül. A legújabb ilyen animációs Star Wars sorozat pedig a Disney+-on lévő The bad batch című alkotás.
A Marvel Studios kreatívjai már a Loki sorozat előzeteseiben sem csináltak túlzottan nagy titkot abból, hogy a csínytevés istenére koncentráló önálló hat epizódot számláló széria jóval túlmutat majd Loki karakterén, és a különböző idővonalakon való kalandozásoknak hála bizony erősen ki fog hatni az MCU elkövetkezendő néhány esztendejére. A finálé után nem is kérdéses, hogy az ígéretük maximálisan valóra vált, viszont a két másik korábbi Marvel Studios sorozathoz, a WandaVision-höz és a Sólyom és a Tél Katonájához hasonlatosan ezúttal sem úsztuk meg egy kisebb-nagyobb blöff nélkül, ami a képregényeket behatóbban ismerő nézők számára sajnos az évad felétől kezdve túlontúl kiszámíthatóvá tette, az amúgy eleinte kiszámíthatatlannak tűnő történetet.
Nevezhetjük puszta iróniának, vagy csak a bolygók szerencsés együtt állásából következő eseménynek, hogy idén pontosan tíz esztendője annak mikor is legelőször megismerkedhettünk a Marvel Studios egyik legsokoldalúbb, legszerethetőbb, és egyben legidegesítőbb gonoszával, azaz a Tom Hiddleston által alakított Lokival. A csínytevés istene ez idő alatt jó párszor kibabrált szinte mindenkivel, aki a közelében volt, azonban a Bosszúállók: Végtelen háborúban bekövetkező halálánál úgy tűnt végleg búcsút kell vennünk tőle, csakhogy mint azt a Végjátékban láthattuk, Lokitól tényleg nem olyan egyszerű megszabadulni, mint ahogy azt az átlagos halandó hinné. De miért is szeretnénk nemde? Nyilván néha az agyunkra megy, de ezt leszámítva nem tudunk rá igazán haragudni, elvégre nem akar ő rosszat. Vagy mégis?
Ismét egy új hét és ezzel együtt nagy örömömre még egy képregényből készített netflixes adaptáció. A mérhetetlen mennyiségű szuperhős tartalom után, amelyekről cikkezhettem, elérkezettnek láttam az időt, hogy levezetésképpen valami másfajta matériához nyúljak. Erre végül az eredetileg Jeff Lemire kanadai alkotó által írt és rajzolt, anno a DC Vertigo égisze alatt megjelent, panelekben elmesélt történet feldolgozása adott lehetőséget. A Sweet Tooth ugyan nem váltja meg a posztapokaliptikus műfajt, de vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, hány pontot érdemel képzeletbeli trófeabírálatunkon!
