A Föld napja alkalmából szerkesztőségünk néhány tagja felidézte a számára fontos, nosztalgikus vagy emlékezetes műveket a témában, ezzel tisztelegve a bolygónk előtt. Olyan filmeket, animációkat, műsorokat, írásokat gyűjtöttünk össze, amelyek középpontjában – a legkülönbözőbb formákban – a természet, az élővilág, a Föld áll. És a szemlélet, miszerint ideje lenne felébrednünk, és a kizsákmányolása helyett hálásnak lennünk neki.
Szinte már klisé, de az előző, azaz a hőn utált 2020 több téren is rossz volt. Nem csak a gazdasági és politikai események, hanem a Föld főellenségévé avanzsált koronavírus is megkeserítette az előző esztendőt. Ez a szerkesztőséget annyiban érintette, hogy temérdek filmet, sorozatot és játékot toltak arrébb, hogy ne legyen totális bukta. Mi viszont ezek ellenére úgy döntöttünk, hogy összeszedjük a kedvenceinket, hogy megmutassuk nektek azt, hogy mégsem volt annyira rossz a 2020-as év.
Érezted már magad úgy, hogy egy film megtekintése után mintha újjászülettél volna? Egy felemelő mozit követően akár a világgal is szembementél volna? Vagy egy nagy mélypont közepette egy film húzott ki téged a gödörből? Szubjektív és érzelmektől sem mentes cikk következik a mozgóképben rejlő erőről, mely életeket menthet és teremthet újjá kortól, nemtől, felekezettől függetlenül.
90. életévét töltötte be nemrég Jean-Luc Godard, akinél aligha van érdekesebb gondolkodású és hajú ember a filmtörténelemben. A gondolkodó jelzőt nyugodtan használhatjuk a párizsi születésű, svájci állampolgár esetében, munkái szinte kivétel nélkül tartalmaznak valamilyen felvetést, amin sokáig lehet csámcsogni. Sajátos, elsőre furának és értelmetlennek tűnő logikája alapján készíti a filmjeit, emiatt egyáltalán nem csodálkozhatunk, hogy egy színi előadás során egy random SS-feliratot és egy tigrist láthatunk. Mielőtt részletesebben szemügyre vennénk négy filmjét, fussuk át Godard életét röviden.
– ,, Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?!”
– ,,Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben.”
Újabb listával próbálunk nagyra becsült olvasóink kedvében járni, hogy kicsit színesebbé tegyük a karantén napjait. Ezúttal is az HBO GO felületéről válogattunk, szokás szerint szubjektíven. Reméljük, sokan találtok majd a listáról kedvetekre valót, jó olvasást hozzá!
A Netflix mostanra már minden mozgóképes médiumba belekóstolt sikeresen. Ez alól a dokumentum sorozatok világa sem kivétel, elég, ha csak a Making a Murderer-re gondolunk. Nemrég egy olyan történetet kaptunk, ami tovább erősíti az ezt nem hiszem el, hogy a valóságban megtörtént dolgok táborát. Ez a Tiger King: Murder, Mayhem and Madness.
Pontosan 5 éve, ezen a napon jelent meg az első poszt a Kritizátoron. Nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy álmodni se mertünk volna arról, hogy ennyi idő után is lesznek olvasóink. Pedig még a mai napig is olvastok minket, aminél nagyobb ajándékot el se tudnánk képzelni. Nélkületek már régen feladtuk volna. De hála nektek, a Kritizátor szeme egyre nagyobbra nyílik és még többet és többet akar látni. Engedjétek meg, hogy pár sorban elmondjuk, hogy mit jelent számunkra a blog és mit köszönhetünk neki.
Bár már elmúlt a Mikulás, mi mégis inkább most jelentjük be a meglepetésünk. A filmek és a sorozatok piaca a Netflix és a különböző on-demand szolgáltatók megjelenésével egyre inkább kezd szerteágazni és ezáltal átláthatatlanná válni. A könyvek és a jobbnál jobb játékok is kisebb megszakításokkal áradnak ránk, hogy a képregény megjelenésekről ne is beszéljünk. Ahhoz, hogy ezt a hihetetlen mennyiségű tartalmat lefedjük és elétek tárjuk, sajnos kevesen vagyunk.
,,A halál az élet természetes része. Örömmel gondolj azokra, akik végre egyesülnek az erővel. Ne gyászold őket! Ne fogóddz beléjük! A ragaszkodás féltékenységhez vezet, és az a kapzsiság ikertestvére.” Yoda mester e szavakat intézte Anakin Skywalkerhez, amikor az ifjú Jedi szerelme halálát látta álmaiban, és most mi, Star Wars rajongók sem tudunk mást tenni, mint örömmel gondolni Leia hercegnő egyesülésére az erővel. Carrie Fisher egy Londonból Los Angelesbe tartó repülőúton kapott szívinfarktust, egy ideig úgy tűnt, hogy sikerült stabilizálni az állapotát, a szervezete azonban feladta a harcot. Rohadtul vége lehetne már ennek az évnek, és még mindig hátravan 4 nap!
Csak a Puffin lekvár ad neked erõt és mindent lebíró akaratot. – Mi ez, tartósított hegyilevegő? – Úgy hiányoztál, mint sárgaláz a lepratelepen. – Ennyi felhajtás néhány hamburgerért? – A pisztácia kifogyott. Van vanília, karamell, tutti frutti, rumos dió és kávé. – Dögvész pusztít majd a cápák közt… az én kedvencem ugyanis a bab! – Egyáltalán ne szólj hozzám. Még ha fuldokolnál, akkor se. – Nem mondta még neked senki, hogy begipszelt karral szar dolog vezetni? – Én is rosszul vagyok, de nekem hozz még pár kolbászt is, nosza siess! – Ha bele mered mártani a csőröd, szétrúgom azt a tarka zrityódat! – Ki kell ábrándítsalak benneteket, aki ebben a kocsmában játszadozni fog, az én vagyok. – Angel, a titkár egyszer már megpróbált megölni. Nem adott enni. – Diétáról hallani sem akarok, egyedül én döntöm el, mit eszem, világos? Ezt meg add a kanáriknak, ha nem sértődnek meg. – Bomba ötlet bájgúnár. – Csocsó? Rendben, megcsocsollak! – Mondtál valamit csücsörikém?
