Nemrég került a Netflix kínálatába Guy Ritchie új sorozata, a The Gentlemen. Az angol gengszterek témájához mindig jó érzékkel nyúlt a rendező. A sorozattal egy univerzumban játszódó, hasonló témájú filmje is kifejezetten szórakoztató volt. Joggal lehet tehát bízni a sorozatverzióban is. Lássuk, úriemberhez méltóan meghálálja-e bizalmunkat a sorozat?
Kevés nagyobb kín van annál, amit egy animációs sorozat rajongója átélhet, mint amikor egy hollywoodi stúdió megszerzi a kedvence jogait, és egy pocsék élőszereplős adaptációt készít belőle. A Nickelodeon díjakkal elhalmozott kultikus sorozatának, az Avatar – Aang legendájának rajongói egyszer már keresztülmentek ezen a tortúrán, amikor M. Night Shyamalan 2010-ben egészestés film formájában dolgozta fel az első évadot, amit aztán ízekre szedtek a kritikusok, a pénztáraknál pedig csúfosan megbukott. Így talán érthető, hogy miért csillant fel a remény sokakban, amikor a Netflix bejelentette, hogy új élőszereplős adaptációt készítenek, de ezúttal sorozat formájában, a showrunnerek pedig az eredeti rajzfilm alkotói, Bryan Konietzko és Michael Dante DiMartino lesznek. Most elérkezett az első évad premierje, a rajongók pedig eldönthetik, hogy ezúttal sikerült-e méltó formában feldolgozni Aang történetét.
A Netflix repertoárja telis-tele van távol-keleti gyöngyszemekkel. Hazai berkekben ezidáig a koreai doramák nyertek jobban teret, és a rajongók tábora egyre csak nő. Az utóbbi időben azonban a platform a japán film és sorozatpiacból is kezdi felzárkóztatni magát, már ami az élőszereplős produkciókat illeti. Idén februárban érkezett a szolgáltató háza tájára Az utolsó nindzsaklán japán-amerikai koprodukcióban készült sorozat, amely talán igen nehézkesen indul. Vajon a befejezés is csak csalódást tartogat?
Louisiana vérfertőzéssel teli mocsarai, Kalifornia fehérgalléros bűnszervezetei és Arkansas demenciával árnyalt személyes tragédiái után Alaszka állam került sorra, hogy ezúttal is a múltjukkal és jelenükkel egyaránt viaskodó emberek kálváriájának krónikájáról meséljen, az első három évadot eredetileg jegyző Nic Pizzolatto háttérbe vonulásával. Az írás minimális spoilert tartalmaz!
Számomra mindig öröm, ha egy újabb fantasy vagy sci-fi alkotás kerül moziba vagy a tévé képernyőkre. Így volt ez elmúlt pár évben a Dűnével, a Sandmannel, a Sárkányok házával és tavaly a Dungeons & Dragons: Betyárbecsülettel is, hogy csak pár kedvencet említsek. A Disneynél viszont úgy döntöttek, hogy a jelenleg tizennégy éves film után sorozatot készítenek Rick Riordan regényéből, A villámtolvajból hogy ezzel is gazdagítsák a fantasztikus művek adaptációinak sorát. A kérdés az, hogy vajon hogy sikerült a sorozat, ami a félvérek és a görög mitológia világába nyújt betekintést.
Az ambiciózus, de meglehetősen vegyes fogadtatású negyedik évad után Noah Hawley újfent bebizonyította, hogy sok Coen epigonnal ellentétben ő valóban érti és magas szinten beszéli a testvérek filmes nyelvét. Erre szebb bizonyítékot (az előző három szezon zsenialitása mellett) nem is találhatnánk a Fargo ötödik etapjánál.
Az ember úgy van bekötve, hogy mindig is érdekelte az ismeretlen, a világban rejlő lehetőségek és a „mi lenne ha” latolgatása. Kis költői túlzással ez mozgatja a világunkat, így persze a szórakoztatóipart is. Az Apple saját gyártású sorozata, a For All Mankind pedig duplán is kipipálja ezt és bizsergeti a szerencsés néző ez irányú kényszereit. Ugyanis az alternatív történelmi találgatások mellett még azt is megpróbálja nekünk elképzelni, hogy mit rejtegethet, ami talán a legérdekesebb a fajunk számára: a bolygónkon túl. A nemrég befejeződött negyedik évad pedig igazán fején üti a szeget.
Talán már több is olyan cikk volt az oldalon, ahol kifejtettük, hogy bizonyos alkotások akármennyire is jók vagy közkedveltek egyszerűen van az a pont, ahol be kell fejezni őket és kvázi elengedni azt. De ha már mindenáron folytatni akarják valamilyen módon azt a bizonyos alkotást, akkor azt lehetőleg tegyék úgy, hogy valamiféle koncepció van mögötte és nem mellesleg legyen érdekes. Illetve lehetőleg adjon hozzá valamit ahhoz a bizonyos alkotáshoz, franchise-hoz. Hasonlóak voltak az elvárások a Monarch – A szörnyek hagyatéka című sorozat felé is, ami a Warner féle úgynevezett Monsterverse-ben játszódik. Gyengébbek kedvéért az a széria, amiben egyszerre benne van King Kong és Godzilla.
Eljött hát ez a nap is, amire nagyon sok animerajongó várt. 2020-ban a Netflix bejelentette, hogy újabb ikonikus animesorozatot dolgoz fel élőszereplős formában, amely nem más, mint a Yu Yu Hakusho. Rögtön robbant is a bomba, hisz az 1992-ben Japánban debütáló animeszériának számos rajongója van világszerte. Kedvenc hőseinket élő színészek megformálása által látni pedig mindig nagyon izgalmas és érdekes koncepció. Vajon beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a Netflix feldolgozása?
2014-es indulása óta a Fargo sorozat, pontosabban Noah Hawley (Legion, Lucy az égben) a Coen-filmográfia prominens és kevésbé ismert tartományaiból bőségesen csemegézett karakterrajzok, hangvétel, vagy akár csak kulcsjelenetek tekintetében, megidézve és fejet hajtva a nagy filmklasszikus előtt, ugyanakkor nem volt rest idegen terepre tévedni, ha éppen úgy hozta alkotói szeszélye és/vagy szándéka. Az ambiciózus, de kevés vizet zavaró, megszokott setupoktól eltérő negyedik etap után az antológiaszéria visszatalált a (külsőségeiben) megszokott és az elődök által (tematikailag) valamelyest kitaposott ösvényére, hogy a maga posztmodern tökéletességében ragyogjon.
