Amikor egy stúdió egy régen a homályba merült címét veszi elő újra, azt két okból teheti. Eredeti ötlet híján megpróbálja folytatni a rég feledésbe merült produkciót, vagy nosztalgiába révedve feleleveníti azt a történetet, melyet már rég elfeledett a közönség. A 2025-ös Anakonda nem válogat a lehetőségek közül, mindkettőt vegyíti egyszerre.
Túl az ünnepeken, illetve előttünk a szilveszter, ilyenkor pedig előkerülnek a társasjátékok, köztük a Monopoly is. Ami mai napig az egyik legnépszerűbb játék a világon, így hazánkban is, annak ellenére, hogy jócskán eljárt felette az idő. Azonban rengeteg remek lehetőség akad, ami kiváló választás lehet ha hasonló témakörben gondolkodunk. Nagy pazarlás rossz játékra költeni a rászánt időt. Miért vegyünk szemetet, ha kevesebbért kaphatunk aranyat?
James Cameron lassan harminc esztendeje csak az Avatar világában bolyongott. Ennek a meglehetősen hosszúra nyúlt utazásnak most a harmadik Avatar mozival, a Tűz és hamuval végleg lezárult egy fejezete, mellyel kapcsolatban már Cameron is bátran mer olyan kijelentéseket tenni, miszerint készen áll végre maga mögött hagyni Pandora csodálatos, ám talán közel sem olyan mély világát. A három évvel ezelőtt debütált A víz útja után jómagam és mozilátogatók millió is joggal voltak lenyűgözve, hiszen Cameron közel tizennégy esztendőnyi munkát ölt bele a folytatás elkészítésébe. Azonban mikor fény derült rá, hogy Tűz és hamu valójában csak a második felvonás, kvázi második feleként értelmezendő, akkor már elindultak bennem erős kételyek azzal kapcsolatban, vajon Cameron papa és két írótársa Rick Jaffa és Amanda Silver valóban annyi ötletet hagytak-e maguk mögött a vágó szoba padlóján, hogy azt mindenféleképp egy újabb három órás film eposzban kelljen a világ elé tárni.
Rian Johnson bűnügyi műfajhoz fűződő viszonya olyan már, mint a diszfunkcionális házasság klasszikus tankönyvi példája: a kezdetek kezdetén a felek remekül megvoltak a másikkal, kiválóan kiegészítették egymást, közös tapasztalataikból rengeteget tanultak önmagukról és a párjukról. Az idő előrehaladtával a fásultság jelei viszont akarva-akaratlanul megmutatkoztak, potenciális szeretők kerültek a képbe és ami a legijesztőbb, lelkük mélyén mindkettőjüknek világossá vált, hogy lassan ideje lenne elengedni a másik kezét. Valamiért azonban mégis ragaszkodnak a másikhoz és ennek a makacssággal párosuló elernyedésnek az egyik leglátványosabb példája a Tőrbe ejtve univerzum harmadik krimije, az Ébredj fel, halott ember.
Kevés horrorregény mondhatja el magáról, hogy egyszerre vált generációk meghatározó olvasmányává és lett a popkultúra megkerülhetetlen része, márpedig Stephen King AZ című műve pontosan ilyen. A történet nem pusztán egy gyerekeket faló szörny miatt vált klasszikussá, hanem azért, mert a gyerekkori félelmeket, a felnövés traumáit és a közösségi hallgatás mérgező mechanizmusait egyetlen egy történetté gyúrta össze. Ennek a mitológiának az arca pedig maga Pennywise lett: a bohóc, aki nemcsak ijeszt, hanem kifordítja a biztonság illúzióját, és emlékeztet rá, hogy a valódi horror gyakran ott lakik, ahol nem akarunk tudomást venni róla.
A Covid19-világjárvány sok író fantáziáját mozgatta meg. Különböző pusztító vírusok hatását vizsgálták sokan mind biológiai, mind társadalmi szempontból. Korcsok Gábor az első könyvében némi képregényes motivációhoz nyúlva mesél a maga pandémia utáni világáról.
Gregus Gábor ismét egy fantasztikus és kreatív történettel állt elő. Témáját tekintve hozza a már megszokott fantasy vonalat. Ami viszont korántsem mindennapi, azok pont a karakterek. Ahogy a címe is mutatja, itt bizony “mérhetetlen vagyonok felett rendelkező, a valóságot formálni képes emberek titkos társaságáról” van szó. Meg minden, ami ezzel a hatalommal együtt jár. Ebbe a világba csöppenünk bele, pontosabban szólva, a mi világunk ezen változatába. Ugyanis már a kezdetek kezdetén el tudjuk helyezni magunkat a térképen.
A Hazbin Hotel második évadáról szóló kritikánkban arról beszélünk, hogyan fordul át a pokol politikai térképe, miként játszanak a V-hármas tagjai a propaganda eszközeivel, és hogyan próbálják uralmuk alá hajtani mennyek és poklok a lakóit. Természetesen megtekintjük, hogy hőseink miképp birkóznak meg a feladattal. Az új évad sokkal keményebben ráfekszik a hatalmi manipulációra és a karakterek belső válságaira. Vajon mit mozgatott meg bennünk az új évad?
Idén is eljött az a pillanat, amikor döntenünk kell: mit teszünk a fa alá. Így hát összegyűjtöttünk tíz társasjátékot, amelyek nem csak megérik az árukat, hanem több karácsonyi kör erejéig is lekötik a családot.
Én ahhoz a generációhoz tartozom, akiknek a gyerekkorát erősen meghatározták a keleti, vagy azokból merítő nyugati harcművész filmek. Az erő és a spiritualizmus keveréke, na meg persze a látványosan megkoreografált harcjelenetek – he életszerűek voltak, ha nem – sokunkat elvarázsoltak és nem egy, nem kettő gyerekcsapat próbálta meg utánozni a képernyőn látott mozdulatokat. Néhányuk persze tényleg elkezdett harcművészetekkel foglalkozni és mára talán elmondhatja magáról, le tudja utánozni régi kedvenceit, sokan azonban maradtak a képernyőnél és vagy filmeken, vagy éppen videojátékokon keresztül igyekszik átélni a gyerekkori varázslatot. És habár a mainstream videojátékok között viszonylag ritka az igazán jó harcművészeti témájú játék, de 2022 elején egy kis indie csapat, a Sloclap olyan játékkal gazdagította a könyvtárunkat, amire mindannyian elégedetten csettinthettünk. Cikkünk témája nem más, mint ez a játék – a Sifu.
