Kritika

Animáció

Fafiúcska dobogó szívvel – Pinokkió kritika

Ritkán fordul elő, hogy ugyanabból a sztoriból két adaptációt is bemutassanak egy éven belül. Idén pontosan ez történt Carlo Collodi népszerű meseregényével, a Pinokkió kalandjaival. De sajnos Robert Zemeckis filmje a többi élőszereplős Disney-feldolgozáshoz hasonlóan csak szolgai módon tudta másolni a klasszikus rajzfilmet, és semmi újat nem tudott hozzátenni az életre kelt fabábu történetéhez. Talán éppen ezért is várták sokan kíváncsian, hogyan fogja újraértelmezni Pinokkió meséjét a fantasy és a horror mexikói nagymestere, Guillermo del Toro (A faun labirintusa, A víz érintése, Rémálmok sikátora).

(tovább…)
Film

A női misztikum és egy nyomozás találkozása – A titokzatos nő kritika

Teljesen mindegy, hogy egy 20. század eleji, társadalmi hierarchia szempontjából elszeparált, alá-fölé rendeltségre kárhoztatott, de végül megváltással lezáruló leszbikus szerelmi történetről (A szobalány), vagy éveken át tervezett, polipevéssel, fogkitöréssel és vérfertőzéssel megspékelt bosszúról (Oldboy), esetleg a valóságot és a képzeletet összeházasító, teljesen szürreális, ugyanakkor végtelenül szellemes és emberi lázálomról (Cyborg vagyok, amúgy minden oké) legyen szó, Chan-wook Park játszi könnyedséggel képes arra, hogy bármilyen történetet (kicsavart módon ugyan, de) élvezetesen, emlékezetesen és esztétikusan elmeséljen. A titokzatos nő esetén a bűnnel, ármányokkal és erotikával teli világba kalauzolja a nézőjét, de semmitől nem kell félnünk, a rendező ebben a környezetben is meglehetősen otthonosan mozog, elég a Kettős szerepben címre keresztelt, pár évvel ezelőtti, szintén a Park neve alatt kijövő minisorozatra gondolni.

(tovább…)
Játék

The Game Awards 2022 – A legfontosabb tudnivalók egy helyen

Bármily meglepő bevezetőnek is hangzik ez, de december 8-án idén is megrendezésre került a 2014 óta minden év végén jelentkező The Game Awards, ezúttal ismét a los angelesi Microsoft Theater-ből. És ahogy az lenni szokott idén sem maga a díjátadó volt a legizgalmasabb, hanem a vele járó tengernyi bejelentés, első betekintés, trailer…meg minden mi szem szájnak ingere. MI pedig ismét itt vagyunk és összefoglaljuk a legfontosabb dolgokat egy rövidke cikkben.

(tovább…)
Film

Ettől sem leszek ép! – Larry kritika

A Larry, avagy a dadogó borsodi rapper srác története Bernáth Szilárd bemutatkozó filmje. Az előzetesben a Vilmányi Benett által játszott huszonegy éves Ádámot látjuk, aki a nehéz vidéki élet mellett, társadalmi kitaszítottságával is meg kell küzdjön, melyek elől hobbijába, a rap szakmába menekül. Tényleg csak ennyi lenne? Egy dadogó rapper sikertörténete, hogy miként jutott el vidékről a nagyvárosba és futott be, mint sikeres rapper? Nyilván nem. Nem úgy emlegetnék, mint az utóbbi idők legerősebb magyar filmje, ha csak ennyiről lenne szó. De mitől is ilyen lenyűgöző és erőteljes Bernáth Szilárd bemutatkozó alkotása?

(tovább…)
Képregény

Árnyékzóna után szabadon – Fekete Párduc: Betondzsungel ajánló

Mostanság valahogy nem tudok olyan karakterről szóló képregényhez nyúlni, ahol az egykori kiötlés és keletkezés kapcsán ne sejlene fel a Lee-Kirby páros sziluettje. A ma estére szánt beszámolóm tárgyának főszereplője, és ez nekem is újra felfedezett tény volt, szintén a néhány sorral fentebb említett halmazba tartozik. T’Challa király, Wakanda védelmezője ugyanis, korát jócskán meghaladva, még a Fantasztikus Négyes 52. számának lapjain lépett be a Marvel ikonikus alakjainak táborába, egészen pontosan 1966-ban. Érzékeltetésképpen, mennyire foglalta el a tudatalattim nagy részét az, hogy ma erről a 6 részes, kerek egészként itthon a Bubi Bolt által kötetbe rendezett futamról fogok cikkezni, megemlítem: előző éjszaka nem más, mint Stan Lee bukkant fel álmomban. Ugyan elújságoltam neki, hogy borzasztóan hiányolják a rajongói, de felvázolta; a túlvilágon remekül megvan, állandóan partikra jár és valami hihetetlen olcsón vesztegetik arrafelé a hamburgert és a sült krumplit…

(tovább…)
Prime Video, Sorozat

Nyomozás a 3D nyomtatott virtuális jövőben – A periféria kritika

A virtuális jövő érthető módon nagyon régóta érdekli az embereket. Bármennyire is furcsa, de már 1968-ban is létezett egy erre a célra létrehozott eszköz. Mert ugyan ki ne szeretne egy, a valódival megegyező világban lenni egy ideig? Ezt a témát karolta fel és fűszerezte meg a Sprawl-trilógiával ismertté vált William Gibson, a 2014-ben megjelent A periféria című könyvével. Az Amazonnál pedig úgy döntöttek, hogy bár Gibson műveit nehéz képernyőre vinni, de ők mégis megbírkóznak ezzel a lehetetlennek tűnő feladattal. A cikk minimális spoilert tartalmaz. Csak saját felelősségedre olvasd el! Azzal mindenképp jobban jársz ha előbb megnézed a sorozatot és után térsz vissza a cikkhez.

(tovább…)
Képregény

“Egy Martini. Rázva, nem keverve.” – James Bond képregény ajánló

Talán ez az egyik legismertebb idézet a James Bond történetekből. Rengeteg helyen előfordult már, aminek semmi köze a brit titkosszolgálat emberéhez, mégis olyan ikonikus mondat, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezen kívül talán csak a bemutatkozás, a “Nevem Bond, James Bond.” mondat, amit még többen idéztek már életükben. Bár az emberek többsége a filmekből ismeri a karaktert, azt már kevesebben tudják, hogy könyv és képregény is van belőle, sőt nyomtatott formában volt előbb. Most pedig egy új képregény arculattal is találkozhatunk, mely kicsit modernebb körülmények között ad új kalandokat az ikonikus karakternek.

(tovább…)
Film

John Wick ünnepi kiadásban – Vérapó kritika

Vannak olyan karakterek, amelyeket sokszor átszoktak dolgozni. Ilyen például a Mikulás, avagy másnevén Télapó figurája is. Mikulás volt már kedves öreg bácsi, félreértésből azzá vált elvált apuka (ala Télapu), szuperhős és mágikus erejű varázsló. De még mutáns és/vagy akár gonosz entitás is. Illetve olykor felnőtesebb jellegű tartalmakban is fel szokott tűnni. Azonban Hollywood úgy gondolta, hogy eljött az ideje Télapóból John Wick-et csinálni. Egyébként nagyon várom már a John Wick negyedik részét, ám addig is itt van nekünk a Vérapó.

(tovább…)
Netflix, Sorozat

Üdvözlet a sötét Roxfortban – Wednesday kritika

Az Addams Family és Tim Burton rajongói már régóta boronálják össze a különc családot a különc rendezővel. A groteszk látásmódjával, filmjei semmi mással össze nem hasonlítható vizualitásával, a sötét fantasykről és kísértethistóriákról elhíresült Burton arra teremtetett, hogy egyszer bemutassa a saját interpretációját a galád családról – természetesen, hisz egész karrierje fehérre mázolt arcú és karikás szemű kitaszítottakról szólt. Rajongói körökben ráadásul évek óta kedvenc színészeit is előszeretettel kasztingolják egy Addams Family-filmbe, Johnny Depp Gomezként és Eva Green Morticiaként való ábrázolása gyakran visszatér különböző filmes fórumokon. Végül a Netflix jóvoltából a legújabb feldolgozás nem film, hanem sorozat formájában érkezett, és nem az egész családra, hanem kizárólag Wednesday-re tette a fókuszt, Tim Burton pedig a nyolc részes évad első négy részében rendezőként vállalt szerepet.

(tovább…)