Úgy tűnik, az amerikai filmgyártás továbbra sem tett le a saját aranytartalékainak kimerítéséről – a producerek olyan mélyre ástak bevételt generáló címek után kutatva, hogy már a mérsékelt sikerű és népszerűségű, félig feledésbe merült filmek kerülnek leporolásra egymás után. így történt, hogy 1987 után újra mozivászonra került Az univerzum védelmezői (közismert nevén Masters or the Universe, egy itthon kevésbé ismert fantasy-franchise, powered by Mattel), vagy tavaly a Stephen King-adaptáció, ’87-ben szintén megénekelt A menekülő ember. Érdekesség, hogy előbbinek Dolph Lundgren, míg utóbbinak Arnold Schwarzenegger volt a protagonistája – árulkodó a korszak mozis trendjeiről. Az idő könyörtelenségének köszönhetően a ’90-es években elvetett magok is megértek az aratásra: az 1998-as Átkozott boszorkák egykori rajongói is bőven annyi idősek lettek, hogy érdemes őket megmelengetni egy kis nosztalgiával. És így lőn az Átkozott boszorkák 2.
(tovább…)Szinte napra pontosan másfél év telt el a Siló második és harmadik évadja között. Az AppleTV három éve egy olyan történetet kezdett el, ami egy hihetetlen első szezonnal, azonnal feltette a Hugh Howey adaptációját, az évtized egyik legígéretesebb sorozatai közé. Ugyan az előző etap kicsit takaréklángon égett az elsőhöz képest, de még így is bőven volt benne annyi, hogy tovább folytassák Juliette Nichols és társai történetét. Sőt, már azt is tudjuk hogy a negyedik és egyben utolsó felvonás 2027. július 9-én érkezik. Mindezek mellett bőven van miről beszélgetnünk az idei epizódok kapcsán. Viszont kénytelen vagyok ezt kisebb spoilerekkel megtenni, mert ezek nélkül szörnyen keveset tudnék csak írni.
Christopher Nolan teljes egészében IMAX kamerákkal forgatott Odüsszeiájának köszönhetően Homérosz jól ismert eposza ismét a közbeszéd, jobban mondva az egyetemes kultúráról és annak tartalmáról szóló diskurzusok középpontjába emelte Odüsszeusz történetét, amely most képregény formában meséli el újra mindazokat a megpróbáltatásokat melyeket Ithaka királyának kellett kiállnia, hogy ismét hazatérhessen hosszú ideje nem látott szeretteihez.
Az iskolakezdéshez kapcsolódó társasjátékos cikksorozatunkban korábban már összegyűjtöttünk öt játékot, amely remekül használható a nyelvi órákon. Most egy olyan tantárgy következik, amelyhez elsőre talán még könnyebb társasjátékot találni: a történelem. Ezúttal öt olyan játékot ajánlunk, amelyek valamilyen módon a múltat hozzák közelebb a diákokhoz, de nem feltétlenül úgy, ahogyan egy tankönyv teszi.
Mi lenne velünk, ha beköszöntenek a világvége? Nem csak, mint emberiséggel, hanem a mi személyünkkel is. Mi magunk hogyan élnénk túl, már ha kapnánk esélyt rá? Képesek lennénk megoldani? És ha igen, hogyan változnánk meg… Mert biztos vagyok benne, hogy egy olyan helyzetben nem az lesz a fontos, ami most, és nem az lesz az érték, amit annak gondoltunk eddig – mind a fizetési eszköz, mint a belső értékek.
A neves, de szebb napokat is megélt rendező, Ridley Scott ezúttal egy posztapokaliptikus kalandra invitálja nézőit a Kutya csillagkép című mozijával. Sajnos a végeredmény csak a műfaj tucat darabjait gyarapítja, és továbbra is messze áll a legendás brit filmes régi hírnevétől.
Véget ért a Sárkányok háza harmadik évadja, amit már sokan vártak, már csak azért is, mert két évvel ezelőtti második felvonás sokak számára lett komoly csalódás. A széria a Targaryen-ház legpusztítóbb polgárháborúját állítja a történetének a középpontjába, amely után az uralkodó dinasztia erős hanyatlásnak indul. A sorozat alapanyaga a Tűz és Vér című könyv, amelyet egy mester írt meg, kvázi a Targaryen-ház történetét vetette papírra többségében megbízható forrásokra támaszkodva, viszont bizonyos esetekben csak kétes információkkal rendelkezett. Ez utóbbi kétes információkat használják ki a készítők több-kevesebb sikerrel, mikor bizonyos momentumait a történéseknek átírják. Az első két rész a hírek szerint még a korábbi szezonra volt tervezve, így több fontosabb esemény onnan az idei szezonra tevődött át (ami érződik is). Így kíváncsi voltam, hogy a tényleges évad kezdés, ami a harmadik résszel jött ki, milyen irányt mutat majd a mostani felvonáshoz. Mondjuk úgy, hogy Martin nem igazán túlzott mikor azt nyilatkozta: ez már nem az ő története.
Lassan véget ér a nyár, és hamarosan újra megtelnek az iskolák. Az iskolakezdéshez kapcsolódva egy új cikksorozatot indítunk, amelyben azt járjuk körbe, hogy különböző tantárgyak óráin milyen társasjátékokat érdemes elővenni. Elsőként a nyelvi órák kerülnek sorra: olyan játékokat válogattunk össze, amelyek a beszédkészséget, a kommunikációt, az érvelést, a szókincset vagy éppen az együttműködést fejlesztik – és akár az érettségire való felkészülésben is hasznosak lehetnek.
A mai napig tartó nyári ítéletidő ismét sokakat ráébresztett, hogy az emberiség által megszokott, belakott klíma válságban van – lépten nyomon kapni a híreket folyók, patakok, tavak kiszáradásáról. Évezredes természeti kincseink tűnnek el nyomtalanul, mintha a helyükön csak a porzó pusztaság lett volna jelen. A Duna, a Tisza, a Balaton, a Velencei-tó – az identitásunk fontos színterei szenvednek az aszály viszontagságai közepette. Persze a „szenvedés” egy antropomorfizáló kifejezés: valójában nem az élőhelyek szenvedik el az ember által okozott klímaváltozás következményeit, hanem az élőlények. A halak, kétéltűek, és mindazon állat- és növényfajok, melyek igénylik a nedves környezetet.
A 2021-ben megjelent Vámpírbirodalom sokáig nem kapta meg a magyar olvasók között a kellő figyelmet. Ezt szerintem sajnos a borítójának köszönheti, ami inkább mutatja a high fantasy regényt egy dark romantasy könyvnek. Be kell valljam, hogy számomra is egy impulzív vásárlásként indult a könyvvel való megismerkedés – fogalmam sem volt valójában, hogy milyen történet rejtőzködhet egy félmeztelen férfit ábrázoló borító mögött.
Mikor megvásároltam a könyvet, egy klisésebb, könnyed vámpírsztorira számítottam. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
