A neves, de szebb napokat is megélt rendező, Ridley Scott ezúttal egy posztapokaliptikus kalandra invitálja nézőit a Kutya csillagkép című mozijával. Sajnos a végeredmény csak a műfaj tucat darabjait gyarapítja, és továbbra is messze áll a legendás brit filmes régi hírnevétől.
Véget ért a Sárkányok háza harmadik évadja, amit már sokan vártak, már csak azért is, mert két évvel ezelőtti második felvonás sokak számára lett komoly csalódás. A széria a Targaryen-ház legpusztítóbb polgárháborúját állítja a történetének a középpontjába, amely után az uralkodó dinasztia erős hanyatlásnak indul. A sorozat alapanyaga a Tűz és Vér című könyv, amelyet egy mester írt meg, kvázi a Targaryen-ház történetét vetette papírra többségében megbízható forrásokra támaszkodva, viszont bizonyos esetekben csak kétes információkkal rendelkezett. Ez utóbbi kétes információkat használják ki a készítők több-kevesebb sikerrel, mikor bizonyos momentumait a történéseknek átírják. Az első két rész a hírek szerint még a korábbi szezonra volt tervezve, így több fontosabb esemény onnan az idei szezonra tevődött át (ami érződik is). Így kíváncsi voltam, hogy a tényleges évad kezdés, ami a harmadik résszel jött ki, milyen irányt mutat majd a mostani felvonáshoz. Mondjuk úgy, hogy Martin nem igazán túlzott mikor azt nyilatkozta: ez már nem az ő története.
Lassan véget ér a nyár, és hamarosan újra megtelnek az iskolák. Az iskolakezdéshez kapcsolódva egy új cikksorozatot indítunk, amelyben azt járjuk körbe, hogy különböző tantárgyak óráin milyen társasjátékokat érdemes elővenni. Elsőként a nyelvi órák kerülnek sorra: olyan játékokat válogattunk össze, amelyek a beszédkészséget, a kommunikációt, az érvelést, a szókincset vagy éppen az együttműködést fejlesztik – és akár az érettségire való felkészülésben is hasznosak lehetnek.
A mai napig tartó nyári ítéletidő ismét sokakat ráébresztett, hogy az emberiség által megszokott, belakott klíma válságban van – lépten nyomon kapni a híreket folyók, patakok, tavak kiszáradásáról. Évezredes természeti kincseink tűnnek el nyomtalanul, mintha a helyükön csak a porzó pusztaság lett volna jelen. A Duna, a Tisza, a Balaton, a Velencei-tó – az identitásunk fontos színterei szenvednek az aszály viszontagságai közepette. Persze a „szenvedés” egy antropomorfizáló kifejezés: valójában nem az élőhelyek szenvedik el az ember által okozott klímaváltozás következményeit, hanem az élőlények. A halak, kétéltűek, és mindazon állat- és növényfajok, melyek igénylik a nedves környezetet.
A 2021-ben megjelent Vámpírbirodalom sokáig nem kapta meg a magyar olvasók között a kellő figyelmet. Ezt szerintem sajnos a borítójának köszönheti, ami inkább mutatja a high fantasy regényt egy dark romantasy könyvnek. Be kell valljam, hogy számomra is egy impulzív vásárlásként indult a könyvvel való megismerkedés – fogalmam sem volt valójában, hogy milyen történet rejtőzködhet egy félmeztelen férfit ábrázoló borító mögött.
Mikor megvásároltam a könyvet, egy klisésebb, könnyed vámpírsztorira számítottam. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Kevés olyan nagy hatású amerikai animációs sorozat van a 2000-es évekből, mint az Avatar: Aang legendája. A rendkívül népszerű és több díjat besöprő franchise-al mégis meglehetősen mostohán bánt a Nickelodeon, illetve az azt birtokló Paramount stúdió. A 2012-ben indult folytatást, a Korra legendáját méltatlanul hamar lezárták, az utolsó évadot pedig már le sem vetítették a tévében, hanem streamingre száműzték.
Destin Daniel Cretton rendezésével és Chris McKenna, illetve Erik Sommers forgatókönyvével folytatódott az MCU Pókemberének története. Méghozzá az eddigieknél is kreatívabb történetvezetéssel, és jóval nagyobb érzelmi töltettel.
A rejtett szerepes társasjátékok évek óta töretlen népszerűségnek örvendenek. A Maffia, a Vérfarkas, a Resistance: Avalon vagy a Secret Hitler mind ugyanarra az alapötletre építenek: a játékosok egy része titkos küldetést teljesít, miközben megpróbálja megtéveszteni a többieket. A Kraken haragja azonban nem egyszerűen követi ezt a receptet, hanem tovább is fejleszti. A kalózos tematika mögött az elmúlt évek egyik legösszetettebb és legizgalmasabb partijátéka bújik meg, amely méltán került fel sok társasjátékos kedvencei közé és nem hiába nyerte el 2025 év party játéka díját idehaza.
Az AppleTV+ (a pluszt mindenképp oda kell tenni) egyik zászlóshajója az örökké tartó űrversenyt elképzelő For All Mankind már lassan hat éve szegezi az alternatív történelmi sztorikért és az űrért rajongó nézőket. És habár az idén megjelent ötödik évad talán kicsi lassulást mutat, a sorozat népszerűsége töretlen. Olyannyira, hogy a kaliforniai cég jóváhagyta a készítőknek egy spin-off sorozat elkészítését is, ami koncepciója szerint inkább az oroszok szemszögéből mutatná be az eseményeket. Ennek eredménye a Star City, melynek utolsó epizódja július 10-én jelent meg a streaming platformon.
Kevés modern társasjáték mondhatja el magáról, hogy évekkel a megjelenése után is ugyanúgy ott van az ajánlott címek között, miközben sorra jelennek meg hozzá az újabb és újabb kiegészítők, márpedig a Fesztáv pontosan ilyen játék. A Delta Vision pedig most bejelentette, hogy érkezik a nagy sikerű társas kistestvére a Zsebfesztáv képében, ennek apropóján pedig úja elővettük a polcról a Fesztávot, hogy megvizsgáljuk, miért is annyira sikeres még annyi év után is.
